A foglalkozás középpontjában az egyiptomi macskamúmiák álltak. Nem cicóztunk: Kántor Orsolya és Szabóné Lesch Andrea instrukciói alapján hozzá is fogtunk a munkához. A szorgos kezek Ágoston Eszter (Sztelly) Miccológiai elÅ‘adásának idejére megpihentek egy kissé. A történelmi visszatekintés mellett a vad- és a házimacska fajtákkal ismerkedhettek meg a résztvevÅ‘k. Érdekes kérdésekre kaphattak választ, például: Mikor szegÅ‘dött az ember nyomdokába a négylábú? Hogy mondják és hívják különbözÅ‘ nyelveken a macskát? Hogy néz ki a macskák biológiai törzsfája? Mikortól beszélhetünk egyáltalán ember-macska „barátságról”?
Az ember és a macska kapcsolatára már a neolitikumból származnak bizonyítékok. A régészek egy Ciprus szigetén feltárt, a Kr.e. 9500-ból származó sírban „gazdája” mellé temetve egy afrikai vadmacska (felis silvestris lybica) csontjaira bukkantak. Arra nézve, hogy a macska valóban „szelídítve” volt-e, nincsenek bizonyítékok, ám beszédes a csontok elhelyezkedése.
A vadmacska 5 fajtája közül az európai változatáról (felis silvestris silvestris), felismerésérÅ‘l, életmódjáról és veszélyeztetettségérÅ‘l hallhattak információkat és láthattak érdekes felvételeket a jelenlévÅ‘k. Az elÅ‘adást rövid macskafajta-felismerÅ‘ játék zárta.
SztellytÅ‘l Schmidtné Vinczi Réka vette át a szót, aki az egyiptomi istenek közül a macskaként ábrázolt istenségekrÅ‘l: MafdetrÅ‘l, SahmetrÅ‘l, BastetrÅ‘l mesélt, majd arról a különleges Bastet-szobrocskáról, amely a Savaria Múzeum gyűjteményének részét képezi.
Mindazok számára, akik szívesen mélyednének el a témában, szeretettel ajánlom Varga Péter „Megmacskásodunk” című sorozatát. Kezdd el az elsÅ‘ részt ITT! Vagy tekintsd meg a galériát!
Sztelly