Aktuális

Aktuális

VME Adventi Kalendáriuma - 16-21. Ablak

Egyleti ünnepváró III. rész

2020.12.14

Reméljük, hogy összeállításunk elnyeri tetszését és továbbra is várja, mikor nyílik egy újabb ablak a naptárban.

A VME Adventi Kalendáriuma III. rész

Karácsony a harctéren

Részlet id. Karáth László hadinaplójából

Bevezetőül ifj. Karáth László, a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium ny. igazgatója szavait idézzük.

Apám, akinek gondolatai az egyleti kalendáriumban e napon megjelennek, ebben az évben töltötte volna be a 100. évét. Szörnyű lehetett abban a helyzetben a családtagokra gondolni és ünnepelni. Nem felejtem el 1979 nyarát, amikor katonatársával és egyben évfolyamtársával a hadi út bejárása során leparkíroztunk a Torna mellett, a Szádelői-völgy bejáratánál. Szerintem lejátszódott bennük az ottani harcok kegyetlen volta, s benne 1944 karácsonya is, biztosan. Akkor nekem nem sokat jelentett ez a völgy, a fenséges szépségén kívül, de miután apám ezután megírta visszaemlékezését, könyvét elolvasva már másképp tekintettem arra helyre.

2016-ban ismételten sikerült a vasutas természetjárókkal eljutnom oda, és bejárhattam azt az utat, amelyen ők az életükért küzdöttek.”

Tekintések meg a visszaemlékezés oldalait, a környék vázlatrajzát és még néhány képet 1979-ből és 2016-ból, a Szádelői-völgyről!

Karáth László

 


December 23. Szombat: Ma aztán tökéletesen körül pakol bennünket is {az akna}. Én is kapok egy fáradt szilánkot, ami azonban már a zubbonyomon elakadt. Elhatároztam, hogy a karácsonyi ünnepek egyikét a volt szepesi házigazdámnál fogom tölteni. Szívességéért viszonzásul viszek nekik egy kis karácsonyi ajándékot.


December 24. Vasárnap: Szenteste van. A nap folyamán folyik az előkészület a karácsony megünneplésére. Fenyőfát szerzünk, feldíszítjük, felvételezzük a szeretetcsomagokat. Az ünnepséget két részletben tartjuk. Először a bentiekkel ünneplünk, majd azok kimennek és leváltják a vonalban lévőket és azokkal kezdjük, előröl. Mindenki megkapja a szeretetcsomagját, a feldíszített fa körül felcsendül a „Mennyből az angyal” dallama majd folytatódik a „Pásztorok, pásztorok örvendezve …” c. karácsonyi énekkel. Éneklünk és könnyezve gondolunk az otthoniakra. Itt szabad könnyezni, mert magunk között vagyunk és a mai nap olyan, amit mindenki a szűkebb családi körben szokott megünnepelni. Most mi is egy családban vagyunk, egy nagyobb katonacsaládban, ahol, mint testvérek élünk együtt, segítjük egymást, megosztjuk egymással élelmünket, az egymásiránti önfeláldozás, szeretet hatja át tetteinket, mégis hiányzik a tűzhely melege, az édesanya, a feleség, a gyerekek hangja szeretete és ez bizony mindenkiből előcsalja a könnyeket. Somodiban vagyunk, itt ünnepelünk, a gondolat azonban mindenkinek egy kis zalai falucskában kalandozik, és ez csalja elő a könnyeket. Ezek az ősrégi karácsonyi dallamok különösen meghitté teszik ünneplésünket és annak ellenére, hogy mindenki gondolatban a saját családjánál van, talán még sohasem éreztük azt, hogy mi is egy nagycsalád vagyunk és mi is ugyanúgy, mint az otthoni család összetartozunk. A nap különben nyugodtan telik el, úgy látszik a románok is tekintettel vannak a szeretet, a béke ünnepére, bár ők ezt később ünneplik. A mai nap elcsendesednek a fegyverek.


December 25. Hétfő: Ma megyek el Szepsire a Dokival. A hegy mögött, a német tüzérségi állások mellett visz el az utunk. Átadom házigazdánk kislányának a szeretetcsomagomat, amit tegnap kaptam, majd egy kicsit elbeszélgetünk, majd indulunk vissza, mert csak 1-2 órára kaptunk engedélyt az eltávozásra. Visszafelé jövet sikerül egy oldalkocsis német motorkerékpárost leállítani, aki mi felénk tart. Fel is vesz bennünket és az ellenségtől teljes hosszában belátható műúton teljes gázzal robogunk Somodi felé. Nem is marad el a megfelelő fogadtatás. Páncéltörő ágyúval tüzel ránk, de sikertelenül. Ebben feltétlen nagy szerepe volt a nagy sebességnek is.


December 26-28: A nap eseménytelenül telik el. Két napja már a muszi illetve a románok is nyugodtan hagynak bennünket. Este új vonalat építünk Józsitól Mókushoz. A további két nap is csendes.


(id. Karáth László)


A galéria képeinek nézegetése közben a háttérben pedig szóljon Bartók Béla egyik népszerű zeneműve, Hajas Anikó zongora előadásában. KATT IDE!

17. Ablak: December 15.

Kiss-Bozzay Katalin képeslapja 1910
Ahogy Albert Einstein alábbi gondolata is sugallja, ma jó lenne, ha felismernénk, ha örülünk, ha bosszúsak vagyunk, ha titkon sértődöttek vagyunk, ha látnánk ezeket; ha képesek lennénk a megrendülésre, a felszabadult örömre. Ma jó lenne, ha kíváncsiak lennénk, érdeklődnénk, munkakedvünk és játékkedvünk lenne. Ma jó lenne, ha egyre inkább figyelnénk egymásra, kapcsolatot teremtenénk és ápolnánk, együttműködnénk és vezetnénk másokat. Sokkal inkább, mint információkat gyűjtenénk…
„Jelenünk alapproblémája nem is az atombomba, hanem az emberi szív: így ma, ezekben az időkben egy határozott, kikerülhetetlen vagy-vagy előtt állunk. Vagy morális átalakulás vagy pedig végérvényes megsemmisülés következik. Vagy megújul az érzület vagy pedig elpusztul az élet. Az igazi probléma az emberek szívében és gondolataiban rejlik. Nem fizikai, hanem etikai probléma ez. A tudomány gyorsabban fejlődött, mint a lelkiismeret."

(Schmidtné Vinczi Réka)
 
Hallgassátok meg Szalai András előadásában Ady Endre: Ma tán a béke című költeményét.
 

18. Ablak: December 16.

Mozsolics Amália képeslapja

Adventi naptárunk felcsendül. Peltzer Géza és Hajas Anikó előadásában hallgassák meg a "Csendesen hull a hó" (Leise rieselt der Schnee) című német karácsonyi dalt. 



 

19. Ablak: december 17.

Kiss-Bozzay Katalin képeslapja

Foki Éva - Wolf Péter: Ave Maria

Dal: Wolf Péter: Ave Maria
Énekhang: Foki Éva

A videót A Szombathelyi Egyházmegye kincsei 2. - Ják, Szent György-templom c. film képeinek felhasználásval Foki Éva szerkesztette.

 
Nem vásárolhatom meg:
 
a napfelkeltét,
a rózsa illatát,
egy gyermek mosolyát,
a barátságot, azokat a
dalokat és történeteket,
amelyeket mások énekelnek
és mesélnek nekem,
a munka, az alkotás felett érzett örömet,
a csodás véletleneket,
a rigó esti énekét,
egy szép táj vagy
egy tenger látványát,
a vigasztaló szót,
a szerető Istenbe vetett hitet,
és saját magamat sem, aki
szüleim szeretetének ajándéka.
Valójában
életem legszebb dolgait
nem tudom megvásárolni.
 
(Fritz Giglinger)

20. Ablak: december 18.

Kiss-Bozzay Katalin képeslapja

Olivier salátája, avagy az orosz hússaláta halhatatlansága


Alig 18 éves múltam, amikor megismerkedtem az orosz hússalival. Többedmagammal Leningrádban tartózkodtam az ottani Pedagógiai Főiskolán orosz nyelvet és irodalmat tanulni. Egy kollégiumi negyedben volt a szállásunk, három leány egy szobában, az egyik szőke, a másik barna, a harmadik csudaszép, ahogy a dal is mondja.
Pár napja voltunk ott, amikor a portás szólt, hogy keresnek bennünket.
- Na, ne már! Ugyan ki? Kizárt dolog!
De igen. A három „vengerkát” keresik a szomszéd kollégiumból, három fiatalember. Kiderült, hogy pilótákat képző főiskolás fiúk laknak velünk szemben, és mivel az ablakunkon nem volt függöny, volt rá lehetőségük, hogy „feltérképezzenek” minket.
Ebből a vicces helyzetből barátság alakult ki. Nekik köszönhettük, hogy bejárhattuk a város minden zugát. Moziba, színházba koncertekre jártunk, és nem utolsó sorban elkészítették nekünk az orosz hússalátát. Egy akkora vájlingban keverték le az alapanyagokat, hogy utána egy hétig azt ettük mind a hatan.
Hát akkor nézzük, miről is beszélünk!
Az orosz hússaláta messze földön híres, mondhatni igazi világkarriert futott be, köszönhetően annak, hogy összetevői zseniális ízharmóniát kölcsönöznek ennek a fogásnak. A téli saláták közé soroljuk, mert kalóriadús, ami ugye télen előnyös lehet. Francia eredetű. Úgy hírlik, hogy az 1860-as években egy Lucien Olivier nevű belga-francia szakács dolgozott a híres moszkvai Ermitázs étteremben és ez a – ma úgy mondjuk – séf tálalta fel először. Eredetileg az Olivier némileg különbözött a ma megszokott orosz hússalátától. Az összetevőket a szakács egymásra rétegelte, ám ha hinni lehet a történetnek, a vendégek összekeverve ették a szakács nem kis bánatára a „műalkotást”, mert úgy gondolták, hogy úgy jobban kiadja az ízeket.
Mára nagyon sok változata létezik az orosz hússalátának. Kapaszkodjanak meg, még egyszerű
párizsival is készítik, ha nincs kéznél főtt hús, de lehet lazacos, sőt rákos is!

Íme, a recept:
Hozzávalók:
  • főtt hús (lehet csirke, marha, sertés)
  • főtt burgonya
  • főtt sárgarépa
  • főtt tojás
  • savanyú uborka
  • hagyma
  • bors
  • majonéz
Elkészítése:
A megfőtt húst vágjuk apó kockára, a burgonyát, sárgarépát, uborkát is, a hagymát szeleteljük vékonyra! Öntsük össze a hozzávalókat, sózzuk, borsozzuk és adjuk hozzá a tetszőleges mennyiségű majonézt. Óvatosan keverjük át az egészet! Nagyon szépen lehet díszíteni úgy, hogy kis salátástálkába kiszedjük, felpúpozzuk, tojásszeletekkel körbe rakjuk és majonézt csorgatunk rá. Pár óra hosszat pihentessük a hűtőben, hogy az ízek összeérjenek!
Én úgy szoktam, hogy egy nagyobb tálban teszem a hűtőbe, és tálalás előtt rakom ki tálkákba, majd díszítem, mert ha nagyon magába szívta a saláta a majonézt, akkor még bátran lehet pótolni.
Az Olivier saláta az oroszok ünnepi, főleg karácsonyi asztaláról elmaradhatatlan fogás. Egyszerűen fenomenális. Passzol hozzá kísérő italnak vodka, de lehet pálinka is.
De ne felejtsük el, hogy az Olivier előétel, ne lakjunk jól vele, (nehéz lesz megállni) mert akkor a többi fogás kárba vész.
Jó étvágyat kívánok hozzá!

Dr. Major Gyöngyi


21. Ablak: december 19.

A szent család és napkeleti bölcsek
Hallgassátok meg a Schmidt család előadásában József Attila: Betlehemi királyok című költeményét:
 
Megzenésítette: Tolcsvay László
Gordonka: Schmidtné Vinczi Réka
Ének: Schmidtné Vinczi Réka, Schmidt Dávid és Schmidt Eszter
 

Képgaléria


A képek nagy méretben történő megtekintéséhez kattintson a kiválasztott képre.


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Segítsd munkánkat egy megosztással!

Vissza