ArchÃvum
A Tábor utca emlékkoszorúja
Beszélgetés Dunaszerdahely, Nagymegyer és Somorja hadifogolytáborairól
2019.03.26
Az első világháború centenáriumán a tavalyi évben számos program mellett a „Barakkváros foglyai” című dokumentumfilm premiervetítésére is sor került. S habár a nagy háborús emlékév elmúlt, a témáról beszélgetést folytatni sosem időszerűtlen
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a 2019. március 20-i rendezvény, amelynek vendégei a „Császári és királyi hadifogolytáborok a Csallóközben” című tanulmánykötet szerzőhármasának két tagja: Nagy Attila (Dunaszerdahely) és Varga László (Nagymegyer) helytörténészek voltak.
A beszélgetésvezető, Tóth Kálmán múzeumpedagógus röviden bemutatta az alkotókat és munkásságukat, majd a könyv megszületésének körülményeiről, kutatásmódszertani kulisszatitkokról kérdezte őket. Horváth Lajos a kötet lapjain vallja, hogy 100 napot töltött a pozsonyi hadtörténeti levéltárban, 158 db rendezetlen tartalmú levéltári dobozt nézett át, ugyanis ha teljes képet akart kapni a témáról, az utolsó levelet is kézbe kellett vennie. Nagy Attila a Csallóközi Lapok, a Pozsonyi Állami Levéltár, a budapesti hadtörténeti levéltár, míg Varga László, a Komáromi Újság, a komáromi, ill. a győri fióklevéltárban végzett hosszas kutatómunkát. A szerzők közös érdeklődése, a háborús emlékév és nem utolsó sorban a téma elhanyagoltsága motiválta a kötet létrejöttét.
A beszélgetés középpontjában a csallóközi, dunaszerdahelyi, somorjai hadifogolytábor és az ostffyasszonyfai tábor közti hasonlóságok és különbségek álltak. Mélyebben a tábori rendszerről, a barakkok építéséről, lakóinak mindennapjairól, illetve a fogolytáborok és közvetlen környezetük kapcsolatáról bővebben esett szó. Az infrastrukturális körülmények mindenütt hasonlóak voltak, eltekintve attól a „luxustól”, hogy az ostffyasszonyfai tábor szennyvíztisztító rendszerrel is rendelkezett. Más helyütt a problémát vonatszállítással, emésztőgödrök kiépítésével „orvosolták”.
Minden szónál pontosabban tanúskodtak a hadifoglyok életkörülményeiről a kötet lapjain, illetve a kivetítőn megjelenő korabeli fényképfelvételek. Nagy Attila különös szerencsének nevezte, hogy a szép számú fénykép fennmaradhatott. Somorján például egy papírkereskedő 1914-ben megörökítette az emberhez méltatlan körülmények közt tengődő hadifoglyokat, Dunaszerdahelyen egy műkedvelő fényképész állatorvosnak bejárása volt a táborba.
A háború mindent egy tömeggé sűrítő gépezete mögött a képek és a dokumentumok révén egyéni sorsok villannak fel. Ide kívánkozik az a megható történet, amit Nagy Attila osztott meg a hallgatósággal. A dunaszerdahelyi idősek otthonában élt 103 éves nénike elmondta neki, hogy kislánykorában a hadifogolytábor közelében lakott. A munkára kihelyezett hadifoglyok többször be-be kopogtattak a családhoz, némi élelem reményében. Az anya már-már elküldte volna az újabb kéregetőt, de a kislány unszolására aztán mégis adott a gyermek kezébe kenyeret, hogy adja a katonának. Az éhes katona nagy örömmel fogadta az adományt, mondott neki valamit, a levegőbe emelte, a karjára ültette a kislányt. A gyermekemlékezet majd száz év távlatában annyit őrzött meg, hogy a katona egyenruháján tiszti gomb csillogott. Úgy tartotta a nénike, hogy valószínűleg megáldotta őt akkor az a katona, hogy sokáig éljen.
A hadifoglyok között értelmiségiek, művészek, irodalmárok, jó kézügyességgel megáldott személyek is akadtak. Az ostffyasszonyfai táborhoz hasonlóan a csallóközi táborokban is tartottak színielőadásokat. Az olasz tisztek Dunaszerdahelyen a maguk szórakoztatására újságot adtak ki. A somorjai hadifoglyok komoly díjat nyertek az 1916-os stockholmi nemzetközi kiállításon. A hasznos elfoglaltság kissé elviselhetőbbé tette ugyan a fogságot, de az elégtelen ellátás egyre többeket sarkalt szökésre. A beszélgetés során említett orosz hadifoglyok például a büntetőbarakkból egészen a főútig ásták ki magukat.
Nagy Attila, aki tevékenyen részt vett a dunaszerdahelyi hadifogolytábor temetőjének felújítási munkálataiban, elmondta: megdöbbentette a tény, hogy az elhunytak többsége a húszas éveinek elején járó fiatalember volt és csaknem 11 különböző náció katonái nyugszanak a sírhalmok alatt. Jelképesen, az emlékezés virágkoszorújaként helyezték az alkotók: Horváth Lajos, Nagy Attila és Varga László a „Császári és királyi hadifogolytáborok a Csallóközben” című munkájukat a hadifogoly temetőkben nyugvók sírjára – további közös gondolkodásra hívva az olvasót.
TK-Sztelly
