Archívum

A preparálás latin eredetű szó, előkészítést, tartósítást, kitömést jelent. Tudományos, oktatási, kereskedelmi és bemutatási célból készítenek preparátumokat. A legősibb preparálási mód az állatbőrök tartósítása, cserzése. Az elejtett állatok bőrét, prémjét ruházati célokra már az ősember is felhasználta. Az egyiptomiak a tímárságot iparszerűen űzték, amit a piramisokban és templomokban talált bőrsaruk és rajzok bizonyítanak. Tudásukat az elhunyt emberek testének mumifikálása során is kamatoztatták. De gyakran balzsamoztak halakat, krokodilokat, kígyókat, kutyákat és sakálokat. Emberi beavatkozás nélkül is keletkeznek múmiák: leggyakrabban a forró és száraz területeken, de a fagyban, lápokban és olykor sajátos klímájú kriptákban is. A Savaria Múzeum Természettudományi Tára múmiákat nem őriz, de gyűjteményének nagy részét különféle preparátumok alkotják. Ide kell sorolni a gerinces, rovar- és a növénygyűjteményt (herbárium).

A herbárium készítése egyszerű: itatós- és, újságpapír, prés – és kész! De hogyan gyűjtsünk preparáláshoz rovarokat? Szükséges hozzá lepke- és fűháló, kopogtató ernyő, avarrosta, szippantó, netán rovarporszívó, de ezek hiányában olykor a földbe ásott műanyagpohár is megteszi. Éjszaka lámpázással, egy kifeszített textil hátulról történő megvilágításával készíthetünk egyszerű rovarcsapdát. A rovarok preparálásához jó, ha rendelkezünk, Petri-csészékkel, csipeszekkel, ollókkal, mikroszkóppal, bonctűkkel, de az alapfelszereltséghez az exicator is hozzátartozik, amiben az ecet gőzével fel tudjuk puhítani a korábban begyűjtött rovarok kitinpáncélját. A rendszerezéshez nélkülözhetetlenek a rovardobozok, a különféle vastagságú tűk és az úgynevezett tűzőlépcső. A rovarok alá a gyűjtés adatait és a fajnevet tartalmazó cédulácskák kerülnek. Az sem mindegy, hogy melyik rovart hogyan helyezik fel a rovarlépcsőre. A lepkék esetében például a tor közepén vezetik át a tűt. Sokszor rovarcédulára ragasztják a rovarokat, mert ezen eljárás során a rovar kevésbé sérül.

A kész gyűjteményt sem lehet sorsára hagyni, hiszen ki van téve a múzeumbogarak támadásának. És itt nem a klubtag gyerekekre kell gondolni, hanem az Anthrenus museorum nevű apró lényre, amelynek lárvája számára gyűjteményünk – rovarostul és cédulástul – igencsak vonzó csemege. Ez bizony nem szép tőle, de hát ilyen a gusztusa. Ha nem ügyelünk rá, rövid időn belül képes porrá őrölni nagy fáradsággal és szakértelemmel felépített rovargyűjteményünket. és kezdhetünk mindent elölről.
Köszönjük Vadász Diánának, hogy megosztotta velünk munkája műhelytitkait!

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!