Archívum

A diskurzus a „fehér papok” és a szombathelyi múzeum kapcsolatának felidézését célozta. A tíz egykori természetrajzi és régészeti tárőr szerzetespap közül Szenczy Imre, Pákay Arnold, Lipp Vilmos és Kárpáti Kelemen, mint évfordulós személyiségek kerültek a társalgás középpontjába.
A beszélgetésvezetői szerepet betöltő egyleti titkár, Tóth Kálmán felvezetőjében megemlítette azokat a kutatókat, múzeumi szakembereket is, akik „civilben ugyan nem voltak szerzetesek”, de születésük vagy haláluk évfordulója okán 2013-ban fokozottabban megérdemlik az utókor figyelmét. A premontrei tudós tárőrök mellett Bándi Gábor régész, múzeumigazgató halálának 30., Bárdosi János néprajzkutató halálának 25., Miske Kálmán régész, múzeumigazgató halálának 70., Smidt Lajos múzeumalapító születésének 110. évfordulójára kell emlékezni. Külön figyelem illeti halálának 40. évfordulóján a kiváló történész, Géfin Gyula munkásságát, aki a Romkert feltárásában is elévülhetetlen érdemeket szerzett.

A beszélgetés először dr. Horváth Lóránt Ödön apát úr személyes életútjára irányult. Érdekes, hogy életének több jelentős eseménye is június 12-re esett. 1948-ban e napon vehette át érettségi bizonyítványát az államosítást megelőző utolsó osztály végzőseként a szombathelyi premontrei gimnázium udvarán. Ezt követően kérte felvételét a rendbe. Két évet töltött Csornán, majd a szerzeteseket fenyegető meghurcoltatások elkerülése végett a rend vezetői jobbnak látták hazaküldeni a nem örökfogadalmú tagokat. 1950. június 12-én visszatért Szombathelyre. Tanulmányait a szombathelyi papi szemináriumban folytatta, majd a budapesti Hittudományi Akadémián fejezte be. 1952. június 12-én szentelte őt pappá Kovács János megyés püspök. 1990. június 12-én egybehangzó szavazatukkal választották apáttá egykori tanárai, majd ebben a minőségében nyithatta meg a diákok előtt a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumot. Lelkipásztori munkája, oktató nevelő tevékenysége, példaértékű életútja elismeréseként 2012. március 15-én átvehette a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. Az apát úr munkásságának eme kézzelfogható, látható eredményeit nem saját érdemeinek, hanem a Gondviselő Isten kegyelmének tulajdonítja. Elmondása szerint az emberek életében visszatérő, meghatározó momentumokat lehet felismerni. Ilyen történésnek tekinti Szent Norbert megvilágosodását is, aki 1115-ben Isten útjára tért.
Xanteni Norbert 1080 körül született, majd gazdag németalföldi hercegként és a birodalmi káptalan reguláris kanonokjaként élt. 1115-ben élete múlandóságának és Isten szeretetének felismerését követően, vándorprédikátorként bejárta Nyugat-Európát, közben hirdette az Isten evangéliumát. Követőinek Szent Ágoston reguláját jelölte ki, így lettek a rend tagjai reguláris kanonokká. A krónika szerint a prédikálás mellett a lelkipásztori szolgálatot is ellátó premontrei szerzeteseket II. István királyunk hívta Magyarországra. 1130-ban a Nagyváradtól északra található Váradhegyfokon emeltek monostort Szent István tiszteletére.

A rend történetének és hivatásának vázlatos ismertetése után Szenczy Imre és Pákay Arnold munkásságát dr. Balogh Lajos botanikus idézte fel röviden. Pákay a természettudományi tár első negyedszázadában gyűjtött anyag rendezésében és nyilvántartásában, a leltárkönyvek gondos vezetésében végzett kiemelkedő munkát. Többek között feldolgozta Szenczy Imre herbáriumát, amely a régi magyar kertkultúra változatosságának egyedülálló tárgyi bizonyítéka. Munkásságának jelentős szelete a kőszeg-hegyaljai gesztenyések történetének kutatása. Múzeumi elődjével, dr. Gáyer Gyulával való jó emberi és szakmai együttműködésük gyümölcse Vas vármegye természeti emlékeinek feldolgozása és közreadása. Szakmai működéséhez kapcsolódik a gyöngyösapátiban feltárt Mastodon-lelet múzeumi gyűjteménybe kerülése.
A Vasmegyei Régészeti Egyletet és a püspöki palota sala terrena-jában megnyitott régészeti múzeumot létrehozó Lipp Vilmosról, a hazai népvándorlás kori régészetet megalapozó tudósról dr. Kiss Gábor régész emlékezett néhány szóban. A rendezvény záró momentumaként Kárpáti Kelemen munkásságáról esett szó, akit a 20. század első évtizedében Szombathely kulturális mindeneseként emlegettek. A Savaria Múzeum néprajzi gyűjteményét megalapozó paptanár „Képek a Vas megyei népéletből” című színdarabjának „boszorkányos” jelenetét Horváth Lászlóné, Oláh Ferencné, Zsoldosné Csidei Valéria és Holzmann Klára elevenítettek fel a közönség előtt.

Záró gondolatként az apát úr kifejezte reményét, hogy amit az elődök elindítottak, azt az utódok nem hagyják elsorvadni: „…jöjjenek a diákjaink, tanáraink vezetésével a szombathelyi múzeumokba, az új látványtár megtekintésére, legyen ismét szoros kapcsolat a város műveltségével!”
A beszélgetés során bemutatott személyiségek részletesebb életrajzát az Egylet honlapján, a Vasi Múzeumi Arcképcsarnok menüpont alatt található digitális életrajzi lexikonban olvashatjuk (http://www.muzeumbarat.hu/eletr_abc.php).

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!