Archívum

A Hadtörténetiben Balogh Máté múzeumpedagógus tartotta a foglalkozást. Az első fegyver, amivel megismerkedtünk, a visszacsapó íj, más néven reflexíj volt. A reflexíjak összetett fegyverek, rugalmas fából, állati inakból és szarulemezekből készültek. Míg az egyszerű botíjakkal 100–150 méterre, a reflexíjjal több száz méterre is el lehetett lőni. A lőfegyverek fejlődése a számszeríj kialakulásával folytatódott. Kezdetleges változata már a 13. században megjelent, de csak a százéves háború (1337–1453) idején vált jellemzővé. Míg a visszacsapó íjjal nem, a számszeríjjal már a páncélt is át lehetett ütni. Rövidebb nyílvesszőjét hosszabb nyílheggyel látták el. A nyílhegyet nem rögzítették erősen vesszőre, hogy találat esetén lecsússzon arról és így nehezebb legyen kiszedni a sebből.

A kézi tűzfegyverek első példánya a szakállas puska volt, amely a rajta lévő kiálló részéről kapta nevét. Inkább egy kisméretű ágyúhoz, mint a későbbi puskákhoz hasonlítható. Szakállát a várfalba, vagy erődítés mellvédjébe, gerendába akasztották, így lövéskor nem rúgta orrba használóját. A kanócos puska a 16. században terjedt el. Nem volt jó a találati pontossága és az is hátránya volt, hogy rengeteg kanócot igényelt. Ugyanis arra nem volt idő a csatatereken, hogy minden egyes lövés előtt tüzet csiholjanak a kanóc meggyújtásához, ezért folyamatosan égették a méregdrága kanócot. A keréklakatos szerkezetű, szikragyújtós lőfegyverek kiküszöbölték ezt a problémát, ám ezeknek meg az előállításuk volt nagyon költséges. Ráadásul rugós szerkezetük könnyen meghibásodott. Ezért találták ki a kovaszerkezetes, majd a gyutacsos puskákat. Ezek betöltése már sokkal gyorsabban ment, de még mindig csak állva lehetett betölteni őket, lovon ülve nem. Elérkezett a hátultöltős lőfegyverek kora. A porosz hadsereg Königgrätznél és Sedannál nem kis részben a hátultöltős, papírhüvelyes Dreyse-puskáknak köszönhette diadalait.Innét már csak egy lépés – de még jó néhány év – kellett az ismétlő puskák és a géppisztolyok elterjedéséhez (lásd pl.: forgótáras fegyverek, majd a második világháborúban használt csigatáras PPS géppisztoly). A bemutató végén kézbe vehettük és alaposan megszemlélhettük az így megismert fegyvereket.

A Sziklakórház látványos kiállítása elgondolkodtatott minket arról, hogy milyen emberfeletti feladat lehetett a modern kor fegyvereivel megsebesített katonák és civilek százainak gyógykezelése a második világháború idején – és milyen lehetett sebesültként megélni a 20. század legnagyobb világégését.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!