Archívum

Kenesei Ágnes régésztechnikus az antropológiai tár „csúcsfejű” hunjait és „agyafúrt” (pontosabban koponyavésett) magyarjait, Varga Péter idegenvezető egy Lukácsházán feltárt avar lovassír leleteit tette a közös vizsgálódás tárgyává. Lazításként és a változatosság kedvéért helyet kapott a délelőtti programban a kézművesség is: Bognár Máté egyetemi hallgató segítségével, a feltollazás műveletével elkezdődött a nyílveszők elkészítése.

A szendvicsebéd után, úgymond fő műsoridőben Pap Ildikó Katalin régész a teljes plénum előtt megtartotta nagy érdeklődéssel várt előadását a „szelestei germánokról”, vagyis arról, hogy milyen eredményekkel és tanulságokkal szolgált a 2013-ban lefolytatott leletmentő feltárás.

Ezután újra népenkénti forgószínpad következett. Dankovics Róbert természettudományos muzeológus az éghajlatváltozás és a népvándorlás(ok) lehetséges kapcsolatáról folytatott társalgást a gyerekekkel, Lukács Gábor geodéta pedig arról, hogy miként segíti a régészek munkáját a térképészet tudománya. A harmadik csoport Várnainé Balogh Beáta múzeumpedagógus vezetésével izgalmas sétát tett a múzeumi raktárbázis látogatók elől elzárt területein, megismertetve a régészeti leletek előkerülést követő útját és tudományos feldolgozásuk munkafázisait. A raktári séta csattanójaként Udvardi Balázs Tamás kerámiarestaurátor műhelyébe is bepillanthattak a legszerencsésebbek.
Az időjárás viszont mindenki számára különlegesen szerencsésen alakult. Nap közben többször is eleredt az eső, de a múzeumfaluba való visszafelé gyaloglás során csupán egy kis égi permetezésben volt része a fáradtan vándorló társaságnak.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!