Szentmártoni temető

Tolbuhin (ma: Szent Márton) utca

1956. október 28-án, a püspöki palotánál lezajlott események után Tibola Imre, a Szent Erzsébet plébánia káplánja dr. Pataki Lászlóval, a szombathelyi főplébánia káplánjával megbeszélte a délután 3 órára tervezett megemlékezés részleteit. Úgy határoztak, hogy teljes papi ornátusban jelennek meg az eseményen. Pataki László mint celebráns fekete pluviálét ölt magára, Terestyén Gyula, a Szent Márton plébánia káplánja, illetve Tibola Imre mint diakónusok fekete dalmatikába öltöznek.

A ferences templomtól a temetőig az utcán már sok ember várakozott. Beszélgettek, a várható eseményeket latolgatták. Közben egy orosz páncélautó, fedélzetén gépfegyveres katonákkal, járőrözött az úton. A tömeg megfélemlítésére szánták ezt a manővert, de az emberek ügyet sem vetettek rá.

15 órakor harangzúgás mellett indult a menet a temető keresztjéhez. Az emberek sokasága miatt nehezen lehetett eljutni a keresztig, amelyet elborítottak a virágok és a gyertyák. Mindenki meghatódott, amikor az egyház ősi dallamán elkezdték a „Circumdederunt me”, (Körülvettek engem a halál kínjai) kezdetű gyászéneket. Ezután jelképesen szenteltvízzel meghintették a virágokat és imádkoztak a budapesti, mosonmagyaróvári, győri és az országban a haza szabadságáért meghalt minden áldozat lelki üdvéért. A szertartás végén elénekelték a Himnuszt. A temetőben az egyházi szertartás mellett politikai színezetű beszéd, vagy követelés nem hangzott el. A temetőből távozó tömeg egy része nem oszlott szét, hanem kisebb csoportokban a város központja felé haladt. A megyeháza előtti teret ismét megtöltötték, és követelték az épület csúcsán lévő vörös csillag és rákosista címer eltávolítását, amely meg is történt.

Bodó Judit