Nagy Lajos Gimnázium
(ma: Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium)

Széchenyi István utca 2.

1956 az ifjúság forradalma volt. Komoly szerepet játszottak az ifjak az események előkészítésében, a programok megfogalmazásában. Ez éppúgy igaz a vidéki, mint a fővárosi egyetemistákra. Mivel a vasi megyeszékhelyen akkor még nem működött felsőoktatási intézmény, ezért szerepüket a középiskolai diákok és tanárok vették, vehették át. Nem véletlen, hogy a tavaszi és őszi helyi ankétok főhősei a MDP „reformszárnyához” közel álló középiskolai tanárok: Koncz Endre és Horn Miklós lettek. Október 24-től – a szovjet városi parancsnokság intencióira hallgatva – a tanárok mindent megtettek azért, hogy a diákságot az iskolai tantermekben marasztalják. Az első nagy városi tüntetésen, szombaton már részt vettek a diákok is. Ezt követően nemcsak ők aktivizálták magukat, hanem a tanárok jelentős része is.

Tóth Imre, a Dózsa utcai általános iskola pedagógusa 1956. október 28-án a Püspökvár erkélyéről elmondott beszédében a katolikus pedagógusok forradalmi érzületét tolmácsolta, egyben segített az indulatok mérséklésében. A Kereskedelmi Leányiskolában megalakult Pedagógusok Forradalmi Tanácsának ő lett az elnöke. Helyettesének Bán Józsefet, jegyzőnek dr. Kiss Ferencet választották meg. Titkos szavazással két küldöttet választottak a Nemzeti Bizottságba. Kilátásba helyezték, hogy addig nem tanítanak, amíg a szovjet csapatok Magyarországon tartózkodnak.

A tanárok közreműködésével elkészültek az iskolák petíciói, amelyek részben a helyi üzemek (MÁV Járműjavító) követeléseihez, részben az országos közoktatási kívánalmakhoz kapcsolódtak. A Nagy Lajos Gimnázium Ifjúsági Tanácsa által 1956. október 29-én közzétett 12 pontja első 8 pontja konkrét oktatáspolitikai elvárásokat fogalmazott meg. Csak az utolsó harmada szólt az ország remélt állapotáról, a svájci típusú semlegességről és a szovjet csapatok kivonásáról. Az átmeneti helyzetre utalt azon kérésük, hogy vizsgálják felül a hétvégén megalakult helyi Nemzeti Bizottságok személyi összetételét. Felszólították a megye középiskolásait a csatlakozásra és ígéretet tettek arra, hogy addig, amíg a szovjet hadsereg hazánkban tartózkodik, nem vesznek részt a tanórákon. 1956 vasi eseményeinek sajátossága a politikai katolicizmus látványos jelenléte (lásd: a hitoktatás újbóli kötelezővé tétele, az egyház oktatási súlyának és szimbólumainak visszaállítása, Mindszenty politikai szerepének hangsúlyozása).

Október 29. után érdemi tanítás már nem folyt az iskolákban, a politizálásé lett a főszerep. November 4. után a fiúgimnázium osztálytermeiben az üres padok látványa mutatta a lezajlott események társadalmi következményeit Szombathelyen.

Bodó Judit