Vas Megyei Tanács (Megyeháza)

Berzsenyi Dániel tér 1.

Hosszú idő óta a Vármegyeháza volt a törvényhatóság politikai életének központja, innét irányították a közigazgatás működését. Így volt ez az 1950-es években is. A második tanácsválasztás után (1954), J. Kiss Ernő került az 1950-ben megteremtett szervezet élére, amelyet egy átszervezés következtében (1954) a Minisztertanács Tanácsi Hivatala igazgatott.

1956 őszén feszült helyzet alakult ki az országban. Ez a regnáló hatalmat arra késztette, hogy a különböző állami szerveket felhasználva folyamatosan információkat gyűjtsön a lakosság hangulatáról és azokat a fővárosi központokba továbbítsa. Az októberi napokban készült ún. távmondatos könyvből nemcsak az látható, hogy a vidéki, rendszerhez hű megbízottak milyen eseményekről számoltak be, hanem az is, hogy milyen utasításokat adtak számukra a megyei tanács vezetői. „Minden rendbontási kísérlettel szemben – felesleges időt nem töltve az agitációval – haladéktalanul fellépni, hatalmi intézkedéssel is!” A bejövő jelentésekből azt konstatálhatták, hogy nagyon elkeseredett a lakosság, és komoly politikai vihar kitörése várható, ezért berendelték a szombathelyi munkatársakat a tanácsi épületek védelmére. A szórványos információkból az is kiderült, hogy megjelentek a megyében a szovjet- és kommunistaellenes röplapok, feliratok, letépték a vörös zászlókat, valamint megkezdődött az erőszakkal létrehozott téeszek felbomlása, az állatállomány hazavitele. A megyeszékhely a jelentős létszámú szovjet haderő jelenléte miatt „csendes” maradt az első napokban. A fővárosban kialakult egyre kaotikusabb helyzetről tudósító információkat – a Kossuth Rádió manipulatív adásai miatt – a vasutasoktól és a szórványosan érkező vonatok utasaitól szerezték be, illetve ezekkel egészítették ki a híreket.

Október 23-án, kedden a Nagy Imre által képviselt politika jegyében a még 1954-ben megalakult Hazafias Népfront megyei ülésén a párt (Magyar Dolgozók Pártja) és az állami vezetők természetesen védték a hivatalos irányvonalat. De délután már Welther Károly ügyvéd az ülésen résztvevő és a rezsim átalakítását szorgalmazó helyi értelmiségiekkel (Horn Miklós, Koncz Endre) és a pártalkalmazottak változásra nyitottabb csoportjával olyan követelést fogalmazott meg, amely a rezsim keretei között kívánta a változást elérni. Követelték továbbá az addig félresöpört kommunisták (Nagy Imre, Donáth Ferenc, Losonczy Géza, stb.) bevonását a hatalomba.

Mivel a szovjet haderő képviselői többször, számtalan formában (hangosbemondókon keresztül, személyes megkeresések révén) figyelmeztették a város lakosságát, hogy ne mozgolódjon, ezért a városban tüntetésekre csak akkor került sor, amikor a párt szervezetei és az állam – különösen annak elnyomó szervezetei – a dezorganizálás, a szétesés állapotába kerültek.

Az országos tendenciát követve, a kialakult hangulathoz alkalmazkodva a Magyar Dolgozók Pártjának és a Megyei Tanácsnak a helyi vezetői létrehozták a vasi Nemzeti Bizottságot, amelynek összetétele még a régi szellemet képviselte. Elnöke J. Kiss lett, de október 29-én, Vas Megyei Forradalmi Bizottság néven újjáalakult a testület, amelynek élére Welther Károly került, s az elkövetkezendő napokban elkezdődött a legitim tagság képviseletének a megszervezése.

Az erdélyi származású Welther Károly a második világháború után került a vasi megyeszékhelyre. A művelt, hat idegen nyelvet beszélő, életvidám, jó kedélyű ember szerény politikai szerepet játszott a koalíciós érában. A Hazafias Népfront révén került a közélethez közelebb. Azért esett rá a választás, mert tudták róla, hogy ismeri, betartja és betartatja a törvényeket. Komoly érdemei voltak abban, hogy 1956. november 4-ig Szombathelyen nem történtek komolyabb incidensek, atrocitások, személyes bosszúk és a körülményekhez képest a rend is fennmaradt.

A forradalom napjaiban a Vas Megyei Tanács épületéből irányították a helyi rádióadást, miután a központi műsorsugárzó szervezetről levált a gyöngyöshermáni rádióadó. Így lehetővé vált, hogy a valós helyzetet jobban tükröző híreket is megismerhesse a lakosság, bár komoly gondot okozott a készülékek alacsony száma és azok szerény műszaki paraméterei.

1956. október 29-én a megyeházán is – mint a legtöbb munkahelyen – megalakult a munkástanács. Élére a kollektíva által támogatott dolgozók, alkalmazottak kerültek. A szovjet intervenció – november 4. – után a vezetőket letartóztatták és a Szovjetunióba szállították, és ismét a régi/új vezetés emberei kerültek a helyi állami szervek élére.

Katona Attila