A Szombathelyi Forradalmi Nemzetőrség székháza
(ma: társas lakóház)
Sztálin út (ma: 56-osok tere) 27.
A Vörös Hadsereg „Forgószél” elnevezésű hadművelete 1956. november 4-én a hajnali órákban (magyar idő szerint 4 óra 20-kor) vette kezdetét Szombathelyen. Minden politikai közintézményt, logisztikai és közszolgáltatási központot harckocsikkal körülvettek a szovjetek és megszállták az épületeket. A „ruszkik” felszólítás nélkül lőttek az akkor éppen szolgálatot teljesítő nemzetőrökre, rendőrökre, vagy portaszolgálatosokra. A város főtere (akkor: Köztársaság tér) apró termetű kirgiz harcosokkal és szovjet tankokkal telítődött. A hirdetőoszlopokra rögvest felkerültek a Moszkvában létrehozott Kádár-kormány falragaszai. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nemzeti színű, Kossuth-címeres plakátját szemlélhették és terjedelmes felhívását olvashatták mindazok, akik kimerészkedtek a közterekre. Elkezdődött a hivatalok megszállása és a forradalom vezetőinek letartóztatása. Pár nappal később megindult a városon át a menekülők áradata nyugat felé.
A Vas Megyei Rendőrkapitányság épületében (Sztálin út 27.) szolgálatot teljesítő nemzetőrség tagjait készenlétben érte a vasárnap hajnali támadás. A berontó szovjet katonák bestiálisan lekaszabolták a földszinten szolgálatot teljesítőket, esélyt sem adva a megadásra. Csak a felsőbb emeleten lévők közül tudtak páran elmenekülni, illetve a megadást választani. A 12 mártír emlékművét Marosits József szobrászművész alkotta meg 2001-ben, háromféle kőből. Azóta ez a hely lett a forradalom legismertebb emlékhelye.
Hasonló incidensekre került sor a Városi Rendőrkapitányság épületénél, a Városi Tanács székházánál (Beloiannisz, ma Kőszegi utca 23.), illetve a vasútállomáson is. Előbb kb. félszáz embert deportált a Vörös Hadsereg Ukrajnába, majd 1957-től megkezdődtek a büntető eljárások. Bár halálos ítélet nem volt Vas megyében, de 156 személyt hosszabb-rövidebb ideig tartó szabadságvesztésre ítéltek, és több ezer embert vontak felelősségre, távolítottak el munkahelyéről.
Bodó Judit
