ÁVH székház (ma: társas lakóház)

Bajcsy-Zsilinszky Endre (ma Király) utca 14.

A Rákosi-rendszer leggyűlöltebb szerve az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) volt, amelynek jogelődje (PRO) még 1945-ben jött létre és az Államrendőrség részeként tevékenykedett. Ahogy növekedett a kommunisták befolyása, úgy emelkedett e szervezet befolyása is, hogy végül a szovjet mintára létrehozott represszív szervezetté váljon, magához vonva a határőrizet, a nemzetbiztonság, és a fogoly/munkatáborok igazgatását is. Mivel Vas megye nyugat-európai területekkel volt határos – függetlenül attól, hogy a szovjet csapatok 1955-ig Ausztriában megszállóként jelen voltak–, ezért megkettőzve figyelték a lakosság magatartását. A szervezet kulcsszerepet játszott a vélt vagy valós társadalmi ellenállás felszámolásában.

A Király utca 14. számú lakóház napjaikban  (fotó: Tóth Kálmán)

1951 novemberéig a 2. karhatalmi zászlóalj tevékenykedett a városban, majd az 1951. november 8-án kelt paranccsal új egységeket állítottak fel, illetve szervezték át a már meglévőket az ÁVH-n belül. Az 1. és 2. karhatalmi zászlóalj székhelye Budapest lett. Szombathelyre az újonnan felállított 3. karhatalmi zászlóalj került, illetve tiszthelyettesi iskolát is működtettek itt. Az ÁVH Vas Megyei Osztályát – előtte ÁVH Szombathelyi Osztályát – 1951. október 27-ig Kucsera László őrnagy irányította, majd áthelyezése után Beck Ferenc százados kapott megbízatása a vezetésére. 1952. március 8-tól Gerendai László százados állt az osztály élén, aki egészen az egységesített BM felállításáig maradt ebben a pozícióban. Az osztály helyettes vezetője 1952. május 23-tól Barta István főhadnagy volt.

Az ÁVH egyik kiemelten fontos épülete, központja a Bajcsy utcában volt, ahová beszállították és megkínozták a rendszer vélt ellenségeit. Hogy pontosan mennyi áldozata volt e bestiális eljárásoknak, még ma sem tudható, tekintettel arra, hogy csak később állították ki a halotti anyakönyveket (ha egyáltalán ez megtörtént), illetve fals adatokat („keringési és légzési elégtelenség” sic!) adtak meg.

Mire 1956. október 27-én, szombaton a vasútállomástól induló tüntető tömeg befordult a Király utcára, közben ütemesen kiáltva a forradalom jelszavait – „Aki magyar, velünk tart! Ruszkik haza! Vesszen az ÁVÓ!” –, addigra már a szervezet tagjai „eltűntek”. Nemcsak munkahelyükről távoztak, de a szemközti házakban lévő lakásaik is üresen álltak. Az ÁVH-s székháznál a tömeg egy része előbb a Király utcai kapun, majd a Malom utcai gépkocsi-bejáraton át behatolt az épületbe. Kiszabadították a börtön foglyait, némi hezitálás után a köztörvényeseket is. Majd az irodákban szétszórták az iratokat, a dekorációkat, a bukott rendszer jelvényeit. A kiszabadult foglyok csatlakoztak a menethez, egy idős csepregi férfi és lánya kivételével, akik taxin hazautaztak. A foglyok kiszabadítását követően az épület ablakaiból ömlesztve szórták ki a tüntetők az iratokat. Az emberek a levegőben kapkodták saját káderlapjaikat, vagy a családtagjaikról a besúgók által készített jelentéseket. A járdát és az úttestet ellepték a kitöltetlen pártkönyvek, kihallgatási jegyzőkönyvek és olyan borítékok, amelyek belső része különleges festékkel sötétszürkére volt színezve, hogy ne lehessen átvilágítani.

A Vasmegye című napilap tudósítója így számolt be erről: „A tegnap esti órákban a város különböző pontjairól gyülekezett a szombathelyi ifjúság és lakosság az állomás előtti térre. A Nemzeti dal elszavalása és a Himnusz eléneklése után a tömeg az ÁVH épülete elé vonult. Itt az elhagyott épületeket végigjárta, néhány foglyot, így egy öregasszonyt is kiszabadított. A bútorzatot és az egyéb hivatali berendezést öntudatos polgártársak figyelmeztetésére nem rombolta szét. Szétszórták, a szélnek eresztették a 'hivatalos iratokat' – a múlt átkos okmányait...”

Az ÁVH épületében meg lehetett állapítani, hogy az őrség nemrég hagyta el szolgálati helyét, mert a Malom utcai kapualjban letámasztott 250-es Jawa motorkerékpár motorblokkja még meleg volt és a gyújtáskapcsoló dobozán látszott, hogy nagy hirtelen szerelték ki. Az irodai cserépkályhákban még égett a tűz, és a Király utcai főbejárat fölött, az ablakban felállított Goryunov géppuska behúzott hevederrel, de kivett zárszerkezettel a helyén maradt.

Az ellenállás nélküli sikeren felbuzdulva a tüntetők a Szily János utca felé haladtak, a tömeg a járás-bíróság elé vonult és a politikai foglyok szabadon bocsátását követelte. A jogtalanul elítélt politikai foglyok mellett köztörvényes bűnözők is kiszabadultak.

Bodó Judit


A vetélkedő a Magyar Művészeti Akadémia pályázati támogatásával valósult meg.