Archívum

Mayer László, a Vasi Szemle főszerkesztője, a konferencia elnöke köszöntötte a szépszámú közönséget és az előadókat. Felidézte azokat a szakírókat, akiknek munkáit lapozgatva betekintést nyerhetünk Szombathely történetének e máig vitatott és lezáratlan fejezetébe. A bevezetést követően Rátkai Bálint, a Brenner János Nevelési Központ 12. osztályos tanulója részleteket olvasott fel Dalos Imre kispap naplójából, majd mély átéléssel elszavalta Gyóni Géza: „Csak egy éjszakára” című költeményét.

A résztvevőket Harangozó Bertalan kormánymegbízott és a Szombathelyi Egyházmegye képviseletében Császár István helynök, plébános után dr. László Győző alpolgármester köszöntötte. Mindhárom prominens személyiség kiemelte az emlékezés és a múlt továbbadásának fontosságát, a közösség élni akarásában és erős hitében rejlő csodát.

Első előadóként dr. Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottság kutatója felvázolta a történelmi előzményeket és összefoglalta a Szombathely ellen végrehajtott légitámadások társadalmi hatásait. Kiemelte, hogy a 2. világháborús bombázások következményében a vasi megyeszékhely az ország 5. legromosabb városává lett: 4471 lakóházból, 3575 megsérült. Mindezek mellett a vasútállomás, a székesegyház, a püspöki palota, a megyeháza, a városháza is találatot kapott. Otthonok, személyes tárgyak és emlékek váltak az öldöklő pusztítás áldozatává. „Tudom, hogy vannak, akik ezt azzal magyarázzák, hogy Szálasi Ferenc politikája vezetett a támadáshoz, ugyanakkor véleményem szerint bármilyen terror, bármilyen diktatúra megszüntetése nem lehet ártatlan emberi életek kioltásának, értékek elpusztításának okozója. … 1945. március 4-e sebe évtizedekre rányomta bélyegét a közösségre és – politikai pártállástól függetlenül – megmarad e belénk égett trauma.” – hangsúlyozta az előadó.

Ezután Nagy Lajos Endre ny. vízügyi osztályvezető lépett a pódiumra, aki 10 éves kisfiúként élte meg a katasztrófát. Szavai nyomán felidéződtek a romos város képei és a tragikus emberi sorsok. Az édesanyáé, aki fronton lévő gyermekeiért aggódott, miközben az ő élete is folyamatos veszélyben forgott. Az édesapáé, aki biciklivel tartott hazafelé családjához és talpig porosan, mély döbbenettel csak ennyit tudott mondani: „Szombathelyt lebombázták”. Elfeledhetetlen élményként nyilatkozott arról a Vépi úton látott házról, amelynek úgy vitte el egyik felét a légnyomás, hogy a kettészelt konyhában minden tárgy a helyén maradt. A borzalmak ellenpontjaként megemlékezett az emberi segítőkészség megnyilvánulásairól is.

Nagylaki András, a szombathelyi Brenner János Nevelési Központ tanára a légitámadások pusztító eszközeiről és azok személyzetéről tartott előadásában felvonultak az amerikai légierő liberátorai: a B-17-es és B-24-es bombázó repülőgépek, amelyek közül több viselt magán Walt Disney által tervezett jelvényt. Ismertette a repülőgépek útját a San Diego-i gyártól az olaszországi támaszpontokig. Bemutatta a bombák típusait, robbanótöltetük kémiai összetételét és romboló hatását, a vasmadarak 11 fős személyzetének elhelyezkedését és feladatait. Kutatásai nyomán néhány, az 1945. március 4-i támadásban részt vett amerikai katona korabeli és napjainkban készült fotóját is láthatta a közönség. Egy 2018-as veterántalálkozón készült felvétel tanúsága szerint a legfiatalabb közülük 94 éves múlt.

Az elhangzott előadáshoz mintegy kapcsolódva Czirok Zoltán repüléstörténész amerikai szemszögből mutatta be a tragikus nap történéseit. A Vasi Múzeumbarát Egylet gondozásában megjelent „Tegnap istenítélet volt Szombathelyen” című kötet szerzője hazai és külföldi levéltárakban járva olyan dokumentumok, jelentések birtokába jutott, amelyekből kiderül: a március 4-i hadművelet célja a vasúti csomópont megsemmisítése volt. Számos hiba, például a romló látási viszonyok és a helyzetjelző „sztaniolos gép”, (amely a szélirányt volt hivatott meghatározni a bombák kioldásához) elvesztése vezetett az ismert következményekhez. A témában felmerülő kérdésekre a Tisztelt Olvasó a fent említett kötetben lelhet válaszra.

Az előadások sorát Gyarmati András festő–restaurátor zárta, aki a Sarlós Boldogasszony Székesegyház sérült művészeti értékeinek évtizedeken át tartó helyreállítási munkálatainak különböző periódusairól adott összefoglalást. A templom nem csupán egy épület, hanem a hitélet szerves része. Korántsem mindegy tehát, hogy a szombathelyiek „nagytemplomának” súlyosan megrongálódott szobrai, freskói miként élednek újjá. A munkálatokat egy ideig Deák Klára főrestaurátor irányította, akinek absztrakt elképzelése nem valósult meg. Ehelyett az épen maradt Szent Márton kápolna képezte a barokk stílusjegyeket magán viselő istenháza restaurálásának kiindulópontját. Elmondható, hogy hiányosságai ellenére napjainkban áll legközelebb 1800-as évekbeli pompájához a Szűzanya tiszteletére szentelt székesegyház.

Az előadásokat követően bemutatásra került Lendvai Rezső és Koltai Ferenc: A Szombathelyi Székesegyház bombázása című kiadványa. A Brenner János Nevelési Központ 4. osztályos tanulói az ott közölt visszaemlékezésekből olvastak fel részleteket, majd Lendvai Rezsővel közösen előadták a székesegyház 1947. szeptember 7-ei újraszentelése alkalmából írott egyházi éneket. Az estébe nyúló tanácskozás végén még lehetőség nyílt a MNL Vas Megyei Levéltára dokumentumaiból és Kern István magángyűjteményéből Mayer László és Tóth Kálmán által összeállított kiállítás megtekintésére.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!