Aktuális

Hogyan is lehetne ráunni az ókori Savaria nekropoliszába tett látogatásokra? Történjék az virtuálisan vagy személyesen: a múzeumbarátokat vonzza az eltemetett múlt. A régészeti séta az egykori Vérellátó épületétől indult. A résztvevők a Kertész és a Dr. Szabolcs Zoltán utcákon haladtak át, majd a Gyöngyös-hídon keresztül érkeztek a Művészeti Szakgimnáziumhoz, ahol az intézmény udvarát is bejárhatták. A program a Helikon sörözőben vetítéssel zárult.

Az ókori temető azon egysége, amely a XII táblás törvényeknek megfelelően az egykori városfalon kívül, attól mintegy 8–900 méterre, északra helyezkedik el, elkerülte a sírrablók figyelmét. Így a négy megismert sírmező közül ez utóbbi a leletekben leggazdagabb. Dr. Kiss Péter – miután megdöbbentő adatokat közölt Savaria római kori temetőinek méreteiről, a nyughelyek számáról – elmondta, hogy az északi temető nem volt ismeretlen a kutatók számára. Izgalmas részleteket hallhattunk az első, tudományos igényű feltárást vezető „régiségbúvár”, Varsányi János ásatási „módszereiről”, a dr. Szentléleky Tihamér által a Kertész utcában feltárt urnasírokról, valamint egy 3x5 méteres sírkamrába helyeztett szarkofág feltárásáról. De szó esett az 1970-es évek építkezései során az utolsó pillanatig értékmentést folytató archeológusok elhivatottságáról is.

1950-ben a mai Művészeti Szakgimnázium és Technikum főépületének alapozásakor – helyi régész szakember híján – Dömötör Sándor néprajzos mentette a sírleleteket, majd hívta meg Radnóti Aladár régész-ókortörténészt, aki tanácsokkal látta el, és minőségi rajzokat készített a temetkezésekről. Ekkor 69 sírt tártak fel. (1975-ben ugyanitt közműárok fektetése közben további 9 temetkezést tárt fel dr. P. Buócz Terézia és Medgyes Magdolna. Az iskola közelében került elő a domborműves vésetein Helené elrablását megjelenítő feliratos emlék, a Sempronius család sírköve, eltérő időben és két darabban.

A régészeti barangolás egyik legkülönlegesebb pillanata volt, amikor az intézmény udvarára vezetve a múzeumbarátokat dr. Kiss Péter elmondta, hogy a 2006. évi ásatások alkalmával, munkatársaival megtalálták az Ős-Gyöngyös medrét, kavicsos elágazásait. Egy patakokkal övezett, fűzfás liget képét festette a jelenlévők elé. Méltó temetési szertartás mellett, szép környezettel is adóztak elhunyt szeretteik emléke előtt az ókori Savaria lakói.

A séta során elhangzott információkat vetítés egészítette ki az északi temető Savaria Múzeumban, az Iseumban, valamint a Vasi Múzeumi Látványtár gyűjteményében őrzött kőemlékeiről, sírmellékleteiről. A hagyományos kerámiaurnák közül kiemelkedett egy épségben megőrződött, ólomlemezzel lepecsételt üvegurna, amelybe a maradványokon kívül két kis illatszeres üvegedényt helyeztek. Az elhunyt gazdagságát az arany, ezüst vagy drága ékszerek, az üveg és a sírhely kialakítása jelképezi. A hamvak és urnák mellett jelen voltak az egykor Savaria földjén élt lakosság életének emlékőrzői, legyen az egykor büszkeséggel viselt, női fejjel díszített csont hajtű, a szobába fényt hozó, táncoló figurát ábrázoló terrakotta mécses, lelkesen gyűjthető „menő” gladiátorbicska, vagy egy hű barát neve, aki márványtáblát emelt katonatársa emlékére.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!