ArchÃvum
Kisült-e már a kalácsom?
Egy különös délután mindenről, ami megédesíti az életet
2021.12.23
Hallottatok arról, hogy szeretetnek is van nyelve, és ez a nyelv tanulható? Eddig még én sem. Az év utolsó múzeumbogár klubfoglalkozásán erről és a karácsonyhoz kötődő népszokásainkban felbukkanó megnyilvánulásairól volt szó.
Nagyon jó hangulatban, rég látott ismerősök körében telt a múzeumbogár klub idei utolsó foglalkozása. Kézműves feladat várta a gyereket: fenyőtobozból, vattából és színespapírból helyes hóbaglyok készültek Szabóné Lesch Andi segítségével. Reméljük, hogy vidám dísze lesz bogaraink karácsonyfájának, és meghozza majd a fehér karácsonyt. Egy kis bagolymustra után aztán a nap témájáról, a szeretetnyelvről elmélkedtünk. Schmidtné Vinczi Réka, a foglalkozás vezetője elmondta, hogy szeretetnyelven azt kell érteni, hogy valamennyien különböző módon éljük meg és fejezzük ki a másik iránt érzéseinket. S bár annak tűnik, nem új fogalomról van szó. Egy bizonyos Gary Chapman, család- és párterapeuta határozta meg a szeretet kifejezésének öt különböző típusát még 1992-ben. Ezek: az elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándékozás, a szívességek és a testi érintés. Kis körünk kötetlen beszélgetését képek segítették. Végül, aki kíváncsi volt, kitölthetett egy személyiségtesztet is, hogy megtudja, a szeretetnyelv melyik típusára a legfogékonyabb – mert tudjuk ugye, hogy ez az öt kategória nem képez olyan éles határt.
Ezt követően néhány jellegzetes népi hagyományt idéztünk fel. Miklós napja már elmúlt, de foglalkozásunkhoz még közel esik december 13-a, vagyis Luca napja. E naphoz rengeteg hiedelem és babonaság kötődik, és inkább pogány, mint keresztény hagyományként él hazánkban. Régebben falun - különösen térségünkben - szokás volt a kotyolás (lucázás), amelynek során a legények bebocsájtást kértek a házakba, hogy termékenységvarázslatot mondjanak népére. Ha nem nyertek befogadást, persze átkok is repkedtek a levegőben. Kedvező esetben a lucázók a következőt mondták:
Luca, Luca, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok!
Tiktyok, luggyok ülőssek legyenek,
Fejszéjek, furójok élessek legyenek!
Ú’ megállanak a helibe,
mint a fűzfa a tövibe!
Akkora disznójuk legyen, mint a hidas,
Akkora szalonnájok legyen, mint a pajtakapu,
Ollan hosszu kóbászuk legyen, mint a falu hossza,
Annyi töpörtőjük legyen, mint a tengerben a föveny,
Annyi pénzek legyen, mint az égen a csillag,
Annyi csirkéjük legyen, mint a kertben a fűszál!
Luca, Luca, kitty-kotty!
Ismeretes, hogy Luca széke 12 fából készül el 12 nap alatt, s mi e röpke idő alatt elérkezünk a karácsonyig: a betlehemezés szokásáig. A klubtagok is misztériumjátékkal emlékeztek meg Jézus születéséről. A rövid előadás a „Fel nagy örömre!” című dal közös eléneklésével zárult. A betlehemest követően Réka és vendégünk, Foki Éva furulya- és gitárjátékát hallgathattuk. Aztán az aprószentek szomorú ünnepéről (december 28.) is megemlékeztünk. A karácsonyt követő első héten, régen regölők járták a falvakat, egészen a háromkirályok ünnepéig, január 6-ig. Mindig csoportban, hangszerekkel: láncos bottal, köcsögdudával. A házakhoz beköszönve, jókívánságaikért cserébe az ott lakóktól jutalmat kaptak. A regösénekben megjelennek az ősmagyar mitológiai elemek (Csodaszarvas) és Szent István király alakja is. Nagy László: Csodafiú-szarvas című költeményének meghallgatása után aztán magasba repült a csillag, és a háromkirályok énekét dalolták el a gyerekek:
„Szép jel, szép csillag, szép napunk támadt”. Végezetül moldvai csángó módra, hejgetéssel köszöntöttük az újesztendőt. A fennmaradó időt Foki Évával közösen énekelve, mézeskalácssütéssel foglalatoskodva töltöttük.
Boldog karácsonyt kívánunk minden múzeumbogárnak! Találkozunk 2022-ben.
Sztelly
