Aktuális

A Vasi Múzeumbogár Klub tagjai Bodó Judit helytörténeti kutató vezetésével ismerkedtek Szombathely iparának és ipari oktatásának emlékeivel.

A foglalkozás elején Éhen Gyula költeményének részlete hangzott el:

„Gazdag ország ez a Magyarország;
párja nincsen a földkereken,
Szép rónáin dús vetés hullámzik;
Bérczei közt drága ércz terem.
Népe ügyes. Van esze, szorgalma;
Forgat pörölyt, vésőt, ösztökét…
Szorgalmáért tiszteld ezt a népet
És becsüld a munka emberét!”

A vers refrénje a dolgos, szűkebb értelemben az iparos ember megbecsülését hangsúlyozza. Bodó Judit történelmi ismereteket felfrissítve és árnyalva először a céhes világba vezette vissza gondolatban hallgatóságát. A korszakot a rohonci mészárosok behívó táblájának másolata jelképezte. Judit a céhes mestereket jellemző erényeket sorolta: tisztesség, becsületesség, szociális érzékenység. Hallhattunk tőle a Kossuth Lajos által felállított Védegylet szerepéről és helyi fiókegyesületéről. Nem előzmény nélküli hát az ipartestületek jótékony feladatvállalása, mint például az árvák, özvegyek és rokkantak segélyezése. A foglalkozásvezető kiemelte a vasútfejlesztés jelentőségét, ami Bodányi Ödön mérnök szavaival élve „amerikai gyorsaságú fejlődést” hozott magával. Szombathely kilenc irányból vált elérhetővé vasúti közlekedéssel. Mindez kedvező feltételeket jelentett a gyáripar fellendüléséhez is. Gondoljunk a Mayer gépgyárra, Pohl Ede és fiai gépgyárára, vagy a helyi a bőr-, textil-, fa- és építőiparra!

Az 1885. február 2-án létrehívott Szombathelyi Ipartestület alapítója Grimm Károly sütőmester volt: a vasi megyeszékhely utolsó olyan polgármestere, aki nem főállásban töltötte be a hivatalát. A testület indulásakor 318 főt számlált. Többszöri költözést követően 1928-ban épült fel székháza a Kopfensteiner Testvérek Rt. tervei alapján a Kisfaludy Sándor utca 1. szám alatt. Bodó Judit megemlékezett még az ipari oktatás kezdeteiről, kiemelve Zichy Jenő gróf tevékenységét, és a szombathelyi képzőintézményeket. Felhívta a figyelmet a vitrinekben látható tankönyvekre. A folytatásban személyes történetek hangzottak el. Ki-ki megemlékezett iparos felmenőiről. Volt köztük férfi- és nőiszabó-, cipész- és asztalosmester is.

A kiállítás egy jelentős részét Bodó Judit gyűjteménye és személyes családi dokumentumai adják, amelyek id. Csákváry Károly mészáros mester és fia, Sándor (Bodó Judit déd- és nagyapja) után maradtak örökül. Üzletük az államosításig a Nárai utca 10. szám alatt működött. Id. Csákváry Károly a húsipari szakosztály elnöke és az ipartestület alelnöke, valamint a Dunántúli Húsipar elnöke is volt. Mindemellett a kiállításban a könyvtár helyismereti gyűjteményének anyagát és magángyűjtők ritka relikviáit is láthattuk.

Érdekes újságcikkeket találtunk például az 1928 szeptemberében rendezett iparkiállításról, amelyről annak fővédnöke, Bethlen István gróf miniszterelnök így nyilatkozott:

„Egyszerűen meglepett. Határozottan mondhatom, hogy soha magyar vidéki városban még ilyen impozáns kiállítást nem láttam!”

Ugyanakkor az első világháborút, a trianoni békediktátumot, majd a nagy gazdasági világválságot megélt iparosok megküzdési stratégiáiról, nehézségeiről is regélnek a korabeli napilapok.

Megcsodáltuk az iparosok kalligrafikus szépségű írásait és tusrajzait, valamint az egykori szombathelyi iparoskör dalárdájának emlékeit is. A Szombathely ipartörténetét megidéző délután közös dokumentumelemzéssel, számítógépes térképes feladattal zárult.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!