Aktuális

Rengetegen érkeztek a Radnóti-estre (fotó: Berzsenyi Dániel Könyvtár)

Az emeleti előadótermet zsúfolásig megtöltő közönséget dr. Baráthné Molnár Mónika, a könyvtár igazgató asszonya Kormos István Fehér virág című versével üdvözölte, majd a lélekemelő esemény szerkesztője és rendezője, Takóné Hoós Ildikó mondott köszöntő beszédet.

A Mint akit szárny emel című rendezvényt – rendhagyó  módon, vetítővásznon megjelenítve – Radnóti Őrizz és védj című költeménye nyitotta. 

A színtéren álló íróasztalon – Spiegler Tibor helytörténeti gyűjtőnek köszönhetően – a költő korának jellegzetes tárgyai kaptak helyet:  írógép, tapper, zsebóra, cigarettatárca, míg a tér fókuszában egy Radnótiéhoz hasonlító bőrkabát székre terítve... A látványt ölelő paravánokon és a kivetítőn Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni személyes fényképfelvételeiből készült galériát láthatott a közönség.

Nagy Gergely Radnóti "íróasztalánál" (fotó: Szipőcz Judit)

Az ellentéteket is megjelenítő, kronologikus összeállítás közelebb hozta a figyelmes hallgatóhoz Radnótit: a férfit, szerelmest, barátot, aki hitét és emberségét a legfenyegetőbb, legszorongatóbb időkben is megőrizte. Ismertebb versei mellett kevésbé ismert alkotásai is elhangzottak, szélesebb képet adva költészetének gazdagságáról. A több korosztályból érkező versmondók – Ágoston Eszter, Kajtár Tamásné Gabriella, Nagy Gergely, Pintér Nóra Júlia, Rátkai Bálint, Schmidt Dávid, Schmidtné Vinczi Réka, Takóné Hoós Ildikó, Tóth Kálmán és Visy Márk – mély átéléssel, igényesen és megrendítően, hitelesen szólaltatták meg a költeményeket. A finom dramaturgiai elemekkel átszőtt versműsort a költő naplóbejegyzései és Gyarmati Fanni naplójának sorai tették még személyesebbé, élesen kirajzolva a megrázó történelmi események sodrában élt házaspár mindennapjait és sorstragédiáját. Mik hangját Nagy Gergely, Fifiét Kajtár Tamásné Lakatos Gabriella kölcsönözte.

"Oly korban éltem én e Földön..." (fotó: Berzsenyi Dániel Könyvtár)

Az előadás szerves része volt a komolyzene és a képzőművészet is. A Töredék című vers alatt (Foki Éva válogatásában és Gerencsér Ádám digitális kompozíciójában) a 20. század borzalmait megidéző képzőművészeti alkotások peregtek – sűrített, megrázó képi világukkal erősítve a költemény hatását. 

Mitovka Zsanna és Donyec László (fotó: Szipőcz Judit)

Mitrovka Zsanna zongoratanár (Bartók Béla Zeneiskola) és Donyec László brácsa szólamvezető (Savaria Szimfonikus Zenekar) megható hegedű-zongora duettje (M. Skoryk: Melódia brácsára és zongorára) elbűvölte a közönséget. Polgár Tamás (Művészeti Szakgimnázium) gordonkán J. S. Bach G-dúr szólószonátájának Gigue tételét adta elő.

"Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban" (fotó: Berzsenyi Dániel Könyvtár)

A rendezvény legerőteljesebb perce a záráskor született, amikor négy versmondó a Bori noteszt kézben tartva Radnóti utolsó verseit, a Razglednicákat adta át egymásnak, a közönségnek, és jelképesen a jövő nemzedéknek. A csenddel, hiányérzettel telt pillanatokat követően John Williams Schindler listája című műve csendült fel – fájdalmasan gyönyörűen, Polgár Sára Lili (Bartók Béla Zeneiskola) előadásában.  A „felkarcolt” érzésekre az alábbi versrészlet hangzott el:

Sötét a bánat kútja s mint a jég,
de tükrén mégis ott borzong az ég...
mélységbe hullott életem elé is
így tartja védő két kezét a kék.
A bánat így emel fel égre mégis.

Együtt - "Mint akit szárny emel" (fotó: Szipőcz Judit)

Bízunk abban, hogy az est nem ért véget a taps után: Radnóti szavai ott maradtak a szívekben.  Csendes reményként, hogy amíg figyelünk – ha csak egy vers erejéig is –, a költő is „velünk marad.”

Ezúton is kifejezzük köszönetünket mindazoknak, akik rendezvényünk létrejöttét támogatták.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!