Aktuális
Előadás a kámoni temető történetéről
2026.03.23
2026. március 18-án a Kámoni Arborétum Ökoturisztikai Látogató- és Oktató Központ szolgált a Vasi Múzeumbarát Egylet rendezvényének helyszínéül.
Bajzik Zsolt üdvözli az érdeklődőket (fotó: Tóth Tamás)
Egyesületünk elnöke, Bajzik Zsolt főlevéltáros (MNL Vas Vármegyei Levéltára) vetítettképes előadásában tárta a hallgatóság elé a kámoni temető történetét. Bevezetőként elmondta, hogy az 1963 óta lezárt, elhanyagolt állapotban lévő sírkert Kiss Judit kezdeményezése okán került figyelme és kutatásai középpontjába. A 2025 tavaszán és őszén meghirdetett civil összefogás látványos eredményeket hozott. A folytatásra az időjárás függvényében május elején kerül majd sor. A jövőbeli tervek közt a síremlékek és a kapu helyreállítása mellett információs tábla felállítása, tájékoztató kiadvány és temetőkataszter elkészítése szerepel.
A sokrétű, levéltári forrásokkal, archív felvételekkel gazdagon kísért előadás résztvevői megismerhették az ódon temető történetét. Kámon község területe már a rómaiak korában lakott volt. A sírkert előzményeiről azonban csak a 18. század végétől kezdve rendelkezünk adatokkal. Első ábrázolása a II. József által 1782–1785 közt készíttetett ún. első katonai felmérés térképszelvényén jelent meg. 1841-ben Bőle András püspök egyházlátogatási okmánya felszentelt temetőként emlékezik róla. Részletesebb képpel szolgál az 1850-ben készült Kámoni tagosított határtérkép, a község 1857. évi kataszteri térképe, illetve az 1859-re datált Kámon község térképe. Halványan, de megjelenik az 1918-ban készült helyszínrajzon is.
A topográfiai ismertetést követően a temető bővítéséről tudhattunk meg izgalmas részleteket. A 352 négyszögölnyi magterület 1922-re teljesen betelt, ezért Kámon község 400 négyszögöl területet vásárolt hozzá Sághy Istvántól. 1933-ban Reiszig Géza világi elnök azt kérte a községtől, hogy a temetőt engedjék egyházi tulajdonba, tekintve, hogy a területen 3 éve egyházközség működik. 1935-ben Kámon bekerítette a temetőjét, 1936-ban pedig újjáépítették annak ravatalozóját. 1940 és 1947 között további területeket vásárolt a község Sághy István birtokostól.
Bilik János archív felvétlei (fotó: Sztelly)
A területről készült archív felvételek jelentőségéről Bajzik Zsolt elmondta, hogy kutatásának alapját Domonkos János 1960-as években publikált, korabeli fotódokumentumokkal gazdagított kiadványa képezte. Hasonlóan értékes forrás Bilik János 1929-ben készített fotósorozata.
A Vas Megyei Temetkezési Vállalat 1963-ban előterjesztést tett a herényi, a gyöngyöshermáni, a szentkirályi, az oladi, az újperinti és a kámoni temetők bezárására. Ezt követően Szombathely Város Tanácsa VB. határozata alapján 1963. december 31. napjával a kámoni temetőt lezárták, ahova ezután nem lehetett temetkezni.
Az izgalmas prezentációban hallattunk még a halottkém szerepéről, ennek kapcsán pedig láthattuk Kámon község halottkémlelési naplóját (1893–1927), amelynek feldolgozásán Bajzik Zsolt jelenleg is dolgozik. Ebből olyan értékes adatok derülnek ki, mint az eltemetettek életkor szerinti eloszlása, a gyermekhalandóság aránya, nem mindennapi halálesetek és a felekezeti megoszlás.
Részlet Bajzik Zsolt vetítettképes előadásából (fotó: Sztelly)
A kámoni temetőhöz 1948-ban külön szabályrendelet készült, amelyben többek között lefektették, hogy a község tulajdonát képező sírkert valláskülönbség nélkül szolgál temetkezési helyül, a sírhelyek beosztásáról pontos térképet kell készíteni, amelyet a községi bíró őriz. (A dokumentum sajnos napjainkra elveszett.) A temetőt mindig a kegyeletnek megfelelő állapotban és kellő gondozásban kellett tartani. A sírhelyek és az azokat körülvevő növényzet gondozása a családtagok, rokonok feladata volt.
A kámoni temetkezési szokásokról is sok érdekességet hallhattunk. Nem csupán az ország, annak néprajzi tájegységei, de akár egyes falvak temetkezési szokásai is eltérőek lehetnek. A temetkezés pompája Vas vármegyében is függött a család anyagi helyzetétől. Az előadásban az 1853. október 6-án 33 évesen elhunyt Reiszig Alajos gyászszertartásának körülményeit részletesebben is megismerhettük. Halotti értesítők nyomán pedig felvillantak a Reiszig és a Sághy család tagjainak emlékei, köztük az arborétumalapító édesapjának, Saághy Mihálynak méhészeti kötete, Reiszig Géza díszmagyar mentéje, a Katolikus Jótékony Nőegylet elnöknőjének, Reiszig Antóniának, továbbá Reiszig Gézának és Reiszig Gézáné Bezerédj Ilonának arcképei.
Önkéntesek a kámoni temetőben, 2025. október 11. (fotó: Bajzik Zsolt)
Emlékük megőrzése, sírjaik gondozása az utókor feladata, amit tevékeny tagtársaink és egyesületünk kezdeményezéséhez csatlakozó önkéntesek jóleső érzéssel vállalnak.
Sztelly
