Aktuális
Az Óperencián túl is néprajzos
Isten éltesse Gráfik Imrét!
2025.02.10
A Vasi Múzeumbarát Egylet közössége 2025. február 5-én köszöntötte a 80 éves Gráfik Imre néprajzkutatót, a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Savaria Múzeum egykori igazgatóját.
Három és fél igazgató. Gráfik Imre a régi felvételt mutatja (fotó: TK)
A beszélgetés vezetője dr. Horváth Sándor néprajzkutató volt, aki az ünnepelt és a népes közönség figyelmét mindjárt egy általa hozott, bekeretezett fényképre irányította. A felvételen ez a felirat áll: Három és fél igazgató. A fotográfián Gráfik Imre Bándi Gábor, Szentléleky Tihamér és Horváth Ernő társaságában szerepel. A fénykép nyomán kibontakozó beszélgetés során megismerhettük Gráfik Imre Balatonalmádiból Szombathelyre vezető útját.
Sokan egybegyültek Gráfik Imre köszöntésére (fotó: TK)
Kiderült, hogy a néprajz iránti vonzódás Székesfehérváron, már középiskolai évei alatt felébredt benne: a város múzeumában a bognár/kocsigyártó anyai és a kovács/lakatos apai nagyapja által készített munkaeszközökhöz hasonló, „kézrevaló” tárgyakat látott. A tudományterület iránti mélyebb érdeklődést Pesovár Ferenc néprajzkutató keltette föl és erősítette meg benne. Az érettségit követően 1962-ben a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar–néprajz szakára nyert felvételt. Eredményesen haladt tanulmányaiban, mígnem egy pop art stílusú kollégiumi dekoráció miatt 1965-ben eltanácsolták. Ekkor új élet kezdődött számára, de az útkeresés során szakmai iránytűje nem tévesztett célt. Éri István Veszprém megyei múzeumigagaztó gyakornokként alkalmazta. Érdeklődési körének megfelelő feladatot kapott: lényegében őrá bízták az átadás előtt álló tihanyi Halászház berendezését. Ezt követően Ortutay Gyula karolta fel és ajánlotta Tálasi Istvánnak, az ELTE BTK Tárgyi Néprajz Tanszék vezetőjének figyelmébe. A bimbózó tervek megvalósulását a sorkatonai behívó hátráltatta. E kitérők után Gráfik Imre végül 1970-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett magyar szakos tanár és etnográfus oklevelet. Innentől kezdve egészen 1986-ig a Néprajzi Múzeumban dolgozott kezdetben segéd-, majd gyűjteményvezető muzeológusként, végül a Magyar Osztály osztályvezető helyetteseként.
M. Kozár Mária a VME nevében hajdinatortával köszöntötte az ünnepeltet (Fotó: TK)
Ezen a ponton az életútinterjú talán legérdekesebb része következett: a néprajzkutató az Őrségben, egy parasztporta udvarán tett megfigyeléseinek körülményeit elevenítette fel. A ház lakóinak mozgását szemlélve feltűnt neki, hogy az ott élők mozgása és a porta egyes terei között szabályszerűségek figyelhetők meg. Tapasztalatait tanulmánnyá érlelte. Ennek köszönhetően 1973-ban, egyhónapos tanulmányút keretében, antropológiai és etnológiai konferencián vett részt Chicagóban.
A pillanat örök - (fotó: TK)
Horváth Sándor a továbbiakban szakírói munkásságáról kérdezte Gráfik Imrét. Többek között a Vas megye népművészete és a Határtalanul című kötetek létrejöttéről és népszerűségéről esett szó.
A beszélgetés végén egy 1989-ben rögzített videóinterjú részletét láthatta a közönség, majd a Savaria Múzeumhoz kötődő emlékekről, közük egy „jóízű” kiállításmegnyitóról emlékezett meg vetítettképes múltidézése során Gráfik Imre.
Noha a rendezvény oldott hangulatú ünnepléssel zárult, kétségtelenül hosszas töprengésre készteti azt, aki részese volt. Nem csupán a raktárakban őrzött tárgyakról vagy a Vasi Skanzen jövőjéről, hanem arról a hivatástudatról is, amely erősebb az akadályoknál és nem ismer életkort: amelynek Gráfik Imre becsülendő példáját adta.
Sztelly-TK
