Archívum

A klubtagok a Gencsapáti Gyermekotthon lakóit várták egy kis elő-karácsonyozásra. Az asztalon Szabóné Lesch Andinak köszönhetően frissen sült, finom sajtos pogácsa kínálta magát, a levegőt gőzölgő gyümölcstea illata töltötte meg. A várakozás izgalma nem csupán a vendégek, de a múzeumbogarak szívét is megtöltötte melegséggel. Szűk is lett a tér annyi gyermeknek, annyi érzésnek. Kisvártatva Albert Zsuzsána is megérkezett, hogy elvarázsolja a társaságot egy vidám kazah népmesével, ami egy szabadságáért küzdő, bátor szamár sorsának felvirágzásáról szólt. A történetet követően nem sok bíztatás kellett ahhoz, hogy Edőcs Judittal és Foki Évával közösen karácsonyi dalokra zendítsenek a gyerekek. Ki hangszerrel, ki énekhanggal gazdagította a kórus hangzását. Mi több, megalakult a „Névtelen Trió Zenekar” – ugyanis Évához csatlakozott még két múzeumbogár, Márk és Dóri is, hogy közösen pár dalt eljátszanak. Meglepetésként Márk szólóban is megcsillogtatta tehetségét furulyán.

Vendégeink viszonzásul vidám betlehemessel készültek a múzeumbogarak számára. Ezúton is köszönjük az előadóknak a felkészülését és az élményt, amit kaptunk! A délutánból nem maradhatott ki a játék sem: az „Én is hagytam egy kéznyomot!” címet viselő ismerkedés során saját vonásainkat fedezhették fel a gyerekek társuk tenyerébe írva. Rejtett talentumokról, vagy egy-egy titkos kívánságról vallottak a sorok, illetve rajzok. Hogy beváltja-e a jövő a hozzá fűzött reményeket? Azt még a Luca székén leleplezett jós-boszorkány sem tudná megmondani. Rajtatok áll, nézzétek olykor a tenyeretekbe és emlékezzetek: megőrizzük a felvázolt álmokat!

Ezt követően a régi szombathelyi vásárok hangulatát idézték fel a gyerekek Kami közreműködésével. Csizmadia, pék, tímár, szabó és még sok más mester szerepébe beleélve magukat, „jó boltot” csináltak. Majd egy messzi országból érkezett képmutogató szórakoztatta a vásári közönséget.

Ha jól mulatunk, a belső óránkban zavar keletkezhet. Ez alkalommal bizony így történt: alig maradt idő arra, hogy egymásnak boldog karácsonyi ünnepeket kívánjunk, máris elérkezett a múzeumzárás ideje. Szerencsére a búcsú nem hosszú időre szól, csak míg az ígéretet beváltják a múzeumbogarak: legközelebb felkészült tárlatvezetőkként kalauzolják körbe a Savaria Múzeum kiállításain Tápi bácsit és növendékeit. Várjuk őket jövőre is szeretettel!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!