Aktuális

Az ikervári temető leletei a Savaria Múzeum régészeti állandó kiállításában- (fotó: Tóth Kálmán)

Az ásatási helyszínrajzokkal és László Gyula illusztrációival színesített előadás során izgalmas részleteket tudhattunk meg a két temető leletanyagáról, az egykori lakosság életmódjáról, viseletéről.

Dr. Kiss Gábor régészcsapatával Ikerváron 140 sírt tárt fel. A történet Koszorús Ödön leletbejelentésével, egy kengyellel kezdődött. A 37-es számmal ellátott sírban egy íjjal felszerelt harcos csontváza mellett lovának lábcsontjai és koponyája, valamint lószerszámok kerültek elő.

A temető lelettípusait sorra véve először a honfoglaló magyarok fegyvereiről szólt az előadó, majd kiemelte a 104. sír lakóját. A szerencsés harcos arcrekonstrukcióját dr. Kustár Ágnes (1966–2023) antropológus készítette el. A 44–53 éves korában elhunyt férfi koponyájának jobb hátsó részén jókora, 70x65 mm-es lyuk tátong. A feltehetőleg fegyver okozta súlyos sebesülést a harcos túlélte, koponyacsontja gyógyulásnak indult. A sikeres műtét mögött rejlő hiedelemvilágról sok érdekességet hallhatott a közönség.

Képkocka az ikervári feltárás pillanatairól - (fotó: Tóth Kálmán)

Ezek mellett szó esett elődeink táplálkozásáról a sírok ételmellékletei nyomán (sertéslapocka) és a lovas temetkezés típusairól is. A temető további sírmellékleteinek sorában érméket, juh bokacsontból (astragalos) készült „dobókockát”, különféle ékszereket, fűrész alakú csüngőt és keresztet láthattunk. Dr. Kiss Gábor elmondta, hogy a temető feltehetően az 1030-as évek elején megszűnt, ugyanis Szent István STEPHANUS REX érme nem került itt elő.

Ezt követően az ikervári feltárásról készült videofelvétel „ősbemutatóját” láthatta a közönség. A dr. Kiss Gáborral folytatott egykori helyszíni interjú nagy sikert aratott, hiszen a levetített néhány rövid részlet közelebb hozta a régészeti terepmunka szépségeit és nehézségeit egyaránt.

Szellemi muníció után (fotó: Tóth Kálmán)

Az előadás második részében a Sorokpolány-Berekalja Kápolna úti temető feltárásának eredményeit és lelettípusait ismerhette meg a közönség. Ez a temető egészen más képet mutat, mint az ikervári. Már csak azért is, mert az elhunytak egy részét fakoporsóba temették és nemesfém leletekben jóval gazdagabb volt, mint az ikervári. A Sorokpolány község déli oldalán elterülő temető embertani anyagát a II. világháború idején Nemeskéri János vizsgálta. A több mint 300 sírból származó leletanyag azonban a háború alatt, a Magyar Nemzeti Múzeumot ért találat során megsérült. A Természettudományi Múzeum Embertani Tárában megőrzött koponyákat Kustár Ágnes, a régészeti leletanyagot dr. Kiss Gábor elemezte. Szerencsés, hogy a sírokban talált 19 érmének köszönhetően behatárolható a temető kora: Szent Istvántól Könyves Kálmán idejéig használatban volt. Nem csupán ritka leletei okán (fonott nyakperec, granulációs üveg- és féldrágakő gyöngyök, fonott vagy sodrott hajkarikák), hanem embertani szempontból is jelentős eltérést mutat a térségben elforduló temetkezésektől. A koponyák egyik csoportja ugyanis a magyarságtól idegen antropológiai jegyeket mutat (hosszúkás fejforma). Dr. Kiss Gábor több érvet is felhozott amellett, hogy feltehetően egy betelepített szláv népcsoportról van szó. Feladatuk bizonyára a gyepű egyik kapujának ellenőrzése volt.

Az ikervári temető leletei a Savaria Múzeum régészeti kiállításában megtekinthetők. A téma iránt mélyebben érdeklődők számára dr. Kiss Gábor Vas megye 10–12. századi sír és kincsleletei című kötetét ajánljuk olvasásra.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!