Aktuális
A névtelenekre és elfeledettekre emlékeztünk
Kegyeleti séta a Szent Márton utcai temetőben
2025.11.03
Immár hagyománnyá vált, hogy egyesületünk, a Szombathelyi Szépítő Egyesület és a Berzsenyi Dániel Könyvtár helytörténeti klubja mindenszentek és halottak napja közeledtével közösen emlékezik a Szent Márton utcai temető elhunytjaira.
Eddig évről évre jelentős szombathelyi személyek sírjain lobbantak fel az emlékezés apró mécslángjai. A 2025. október 29-én, ismét Orbán Róbert által vezetett kegyeleti séta azonban rendhagyó volt: a helytörténeti kutató nyomában névtelenek és elfeledettek nyughelyét keresték fel a résztvevők.
Az első feledésbe merült személy, akinek emlékét Orbán Róbert felidézte, Grimm Kálmán pékmester volt. A család Fő tér 43. szám alatti üzletének épülete ma is áll. Grimm Kálmán súlyos betegsége miatt 1932-ben a Gyöngyös-parti sétányon öngyilkosságot követett el. Édesapja, Grimm Károly pékmester Szombathely második polgármestere volt. Ő volt az utolsó városvezetőnk, aki nem főállásban töltötte be hivatalát. Grimm Kálmán emlékére Takóné Hoós Ildikó szavalta el Arany János Temetőben című versét.
„A holtak álmai felett
Szépen virúl a kegyelet…”
Ezt követően az életen épp csak átsuhant csecsemők, gyermekek egyszerű fakereszttel jelzett, vagy jelöletlen sírjai késztették megállásra a temetőlátogatókat. Az apró elfeledettekre gondolva Takóné Hoós Ildikó tolmácsolásában Jékely Zoltán Jóslat című költeménye hangzott el.
A temető B/1-es parcellájában nyugvó Pick Györgyről (1877–1926) kevés emlék él a köztudatban. Pedig vállalkozó, földbirtokos, újságíró, a Pick telep névadója, az első jelentősebb szombathelyi fűrészüzem (a Falco elődje) alapítója volt. Szombathelyi Esti Újság és Szemle címmel lapokat adott ki. 1921–22-ben egy szombathelyi művésztelep létrehozására vonatkozó tervet is készített. Élete utolsó éveit elmegyógyintézetben, Lipótmezőn töltötte. Sírjánál Giay Frigyes Kidőlt sírkő előtt című versét Dobolánné Ács Rozália mondta el.
A temetői séta következő megállója az 1944–1945. évi légiátámadások áldozatainak jelöletlen tömegsírjánál, a C/1-es parcellánál volt. Emlékük előtt Tóth Árpád Este a temetőnél című költeményének részletével Tóth Kálmán tisztelgett.
Nem ritka, amikor exhumálások során művészileg értékes síremlékek tűnnek el nyomtalanul. Több, Rumi Rajki István által alkotott sírkő is így veszett el az idők folyamán. Orbán Róbert egy ilyen sírhely emlékét is felidézte. Dobolánné Ács Rozália tolmácsolásában Kosztolányi Dezső Az ismeretlen, névtelen temetőben című költeménye hangzott el.
Rövid séta után Csébi-Pogány István síremléke mellett álltunk meg. A zalacsébi származású neves Csébi-Pogány családról szólva Orbán Róbert többek között megemlítette a dunakiliti Csébi-Pogány kastély egykori tulajdonosához, a gyémántgyáros dr. Csébi-Pogány Alajoshoz fűződő rokoni szálakat. Ezen a helyen Ágoston Eszter mondta el Dsida Jenő Temetőben című versét.
A séta utolsó állomása a Mindenki Keresztjénél volt, ahol azokért is fohászkodhatunk, akik valamely okból nem részesülhettek méltó temetésben. Itt került szóba a hírhedt, többszörös gyilkosként elítélt Pete Postás János. Személye nemcsak borzalmas tettei és akasztása előtt a hóhérhoz intézett utolsó szavai („Vigyázz, le ne essen a kalapom!”) miatt vált ismertté, hanem azért is, mert verseket írt. Köztük volt egy saját maga számára szerzett sírverse is:
Pete Postás János sírfelirata:
Itt nyugszik Pete János vagy Jóska,
Sírhalmán virít a lósóska,
Aki sokat látott, sokat próbált,
De életében így még soha nem járt.
Zárásul Dobolánné Ács Rozália Nadányi Zoltán A két szemed szeretett legtovább című megindító költeményét szavalta el. Ezt követően Orbán Róbert köszönetet mondott a kegyeleti séta minden résztvevőjének, külön a versmondóknak a méltó megemlékezésért.
Sztelly
