Aktuális
A márványnál is maradandóbb
Bartók Béla szombathelyi hangversenyeinek emlékezete
2025.03.05
Pontosan 85 évvel ezelőtt, 1940. március 2-án hangversenyt adott Bartók Béla a Kultúrpalota dísztermében. E jeles évforduló alkalmából egyesületünk különleges zenés-verses délutánnal emlékezett az eseményre.
Takóné Hoós Ildikó köszöntőbeszédet mond (fotó: Nagy Zoltán)
A Savaria Múzeum dísztermében összegyűlt szép számú közönséget és a beszélgetés résztvevőit Takóné Hoós Ildikó köszöntötte, majd Tóth Kálmán múzeumpedagógus invitálta múltidézésre. Megtudhattuk, hogy 1934 és 1940 között a Dunántúl kulturális központjaként emlegetett Szombathelyen virágkorát élte a zenei élet. Ebben meghatározó szerepet játszott a Vas Vármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete Zenei Szakosztálya. E szervezet vezetőinek és tagjainak köszönhetően Bartók Béla két alkalommal is koncertezett a Kultúrpalota dísztermében: először 1934. március 18-án, majd 6 évvel később, 1940. március 2-án. Tóth Kálmán – miután felidézte mindkét hangverseny előkészületeit és fogadtatását – kiemelte, hogy az 1940. évi volt Bartók utolsó vidéki fellépése az Egyesült Államokba való távozása előtt. A programban nem a legkönnyebben fogyasztható zenedarabok szerepeltek. Dr. Havass Imre, a Zenei Szakosztály akkori titkárának hagyatékában megtalálható egy Bartók Béla és Zathureczky Ede által dedikált hangversenyműsor, amelyet özv. Havass Imréné ajándékozott a Savaria Múzeumnak.
Tóth Kálmán Bartók Béla két hangversenyének hangulatát idézte fel (fotó: Nagy Zoltán)
„A hangverseny Mozart alkotói pályájának egyik késői művével, a kevésbé népszerű A-dúr szonátával kezdődött. Meglepő folytatásként Beethoven Frühlings szonátája következett. Szünet után Bartók Béla ifjúkori művével, az első rapszódiával folytatódott, majd a Kreutzer-szonátával ért véget…”
Hercz Balázs zenetörténész (fotó: Nagy Zoltán)
Hercz Balázs zenetörténész Zene tökélyre fejlesztve című előadásában Bartók és Zathurteczky életútjáról, találkozásáról, közös munkájáról hallhatott a közönség, majd zenei betétekkel kísérve szó esett a 85 éve elhangzott művekről. Az előadó elmondta, hogy a szonáta-est hangszertechnikai szempontból bravúros megoldásokat kívánt. Két zenetörténeti korszak, a bécsi klasszika és 20. századi „klasszikusok” egymásra találásának lenyomata volt. A hosszú (kb. 45+50 perces) műsor az érzelmek széles skáláját vonultatta fel: gáláns és visszafogott, az erőteljes és lágy, a lélekmelengető és a szilaj hangulatok váltakoztak.
"Dolgozz, jó orvos, ki nem andalítasz" (fotó: Nagy Zoltán)
A délután során a résztvevők további zenei és irodalmi élményekben részesültek. Mitrovka Zsanna (zongora) és férje, Donyec László (hegedű) Bartók Este a székelyeknél, Medvetánc és Magyar népdalok című szerzeményeit adták elő, Takóné Hoós Ildikó, az esemény műsorvezetője Illyés Gyula Bartók című, nagylélegzetű versét szavalta el.
„Ím, a nagy lélek válasza a létre
s a művészé, hogy megérte
poklot szenvednie.”
Mitrovka Zsanna és Donyec László csodálatos duttje (fotó: Nagy Zoltán)
Mitrovka Zsanna Bartók Béla kárpátaljai kapcsolatait felidézve hangsúlyozta a zeneszerző népzenei gyűjtéseinek fontosságát. A kárpátaljai származású művészek személyes kötődésükkel is gazdagították az emlékezést.
A délután zárásaként Takóné Hoós Ildikó Szilágyi Domokos Bartók Amerikában című versének egy részletét mondta el. A költemény a zeneszerző emigrációban töltött nehéz éveire reflektál.
A Savaria Múzeum dísztermének ajtaja mellett szerényen meghúzódó emléktábla csendes tanúja Bartók Béla 1940. évi szombathelyi koncertjének.
Sztelly
