Aktuális

Dr. Pap Ildikó Katalin, a Szombathelyi Egyházmegye és a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa előadása első felében azokról a régészeti módszerekkel követhető folyamatokról beszélt, amelyek a soros temetőktől a templom körüli temetkezésekig vezettek. Ezt követően a jáki Szent György-templom építéstörténetéről hallhattunk. A 11. század közepe táján először egy plébániatemplom épült fel, amely köré folyamatosan temetkeztek. Ez a templom később a Ják nemzetség tulajdonába került. Felépítették a kegyúri karzatot magába foglaló tornyot, majd mellé egy ismeretlen nagyságú kolostort. A 11. század utolsó harmadában  létesült a falu lakosságát szolgáló Szent Jakab-templom. A 13. században készült el a háromhajós Szent György-templom a hozzá tartozó bencés kolostorral. Ebben az időszakban zajlott a Szent Jakab-templom felújítása is. Az 1210-ben a Jáki Nagy Márton által alapított, 1256-ban felszentelt istenháza több átalakításon esett át az elmúlt évszázadokban.

Az 1990–2022 között végzett régészeti feltárások során közel 1500 temetkezés (ebből 338 Árpád-kori) került napvilágra. 2021-ben a helyi- és az országos sajtót is bejárta a hír, hogy szenzációs leletre bukkantak a régészek. A templom déli toronyaljában leltek rá arra a téglasírra, amely minden bizonnyal az alapító földi maradványait rejtette. Az elhunytról dr. Tóth Gábor antropológus megállapította: 53–58 éves lehetett, a korabeli átlaghoz képest magas (181–182 cm) volt, bal vállán, jobb combtövén és szárkapocscsontján traumák nyomai látszanak.

Rendezvényünk résztvevői timelapse felvételen, madártávlatból figyelhették meg az alapító nyughelye alatt fellelt, 1249. számú női sír és egy 16–17 századi kettős sír feltárását. A folytatásban pedig vetített képeken a 11–18. századi temető leletanyagába is betekintést nyertek. Az Árpád-kori temetkezések mellékletei (S-végű karikák, gyöngysorokgyűrűk) mellett első ízben láthatta a közönség a késő középkori sírokba helyezett tárgyakat. A vetítésben többek között a  templomba temetett előkelők ékszer- és viseletmaradványai: ingváll, párta,  gazdagon díszített fémfonalas hajháló, sarkantyú, zsinóröv, csattal rögzített felsőruha, karperec szerepeltek. Különleges darab az a 15. század végén készített miseruha, ami valószínűleg az egyik apáté lehetett. A kazula helyreállítása Nagy Rebeka textilrestaurátor munkáját dicséri. Tekintsék meg az ornátusról szóló videót! 

A közönség lankadatlan érdeklődését látva dr. Pap Ildikó Katalin elárulta: a kutatómunka eredményeit egy átfogó kötetben  tervezik közzétenni. Izgatottan várjuk!

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!