Archívum

Korabeli filmhíradó, lelkesítő katonadalok által elevenedett fel a 2. magyar hadsereg frontra indulásának bizakodó hangulata.

„Ezt a földet ott kell megvédeni, ahol a legjobban lehet megverni az ellenséget. Mentől messzebb mentek az ellenség üldözésében, annál biztosabb lesz szüleitek otthona, gyermekeitek, magyar embertársaitok jövője.” – hangzottak Kállay Miklós miniszterelnök szavai a korabeli filmhíradóból. Ezt a magyarázatot kapták a magyar katonák a jogos kérdésre, hogy miért szükséges az országtól 1500–2000 km-re, a Szovjetunió területén megvédeniük hazájukat. A propaganda mögött azonban ennél sokkal bonyolultabb okok rejtőztek – emelte ki Tóth Róbert, majd felvillantotta Magyarország 1941-es térképét a kivetítőn. Trianoni határaink az I. és a II. bécsi döntést követően a Felvidék déli részével, majd Észak-Erdéllyel bővültek. A területi revízió azonban egy roppant törékeny szövetségi viszony függvényévé vált. Hazánk a Donnál hősi halált halt katonái vérével fizette meg a bécsi döntések után egyetlen puskalövés nélkül visszacsatolt területek árát.

Korabeli forrásokra, fénykép- és filmfelvételekre támaszkodó, érzékletes, jól felépített előadás során végigkövethették a gyerekek a 2. magyar hadsereg kálváriáját. Megismerhették a frontra érkezés áldatlan körülményeit, a kezdeti sikereket, Tyim falu bevételét, majd az 1943. január 12-én megindított hatalmas erejű szovjet támadás előzményeit és tragikus következményeit. Hallhattak a könyörtelen orosz télben a Don hídfőinél, Uriv-Sztorozsevoje-nél, Korotojak-nál, Scsucsje-nél vívott elkeseredett csatáról, de a kitartásról és helytállásról is, amelyet a szovjet túlerő és a téli harcokhoz elégtelen felszerelés ellenére tanúsítottak a komáromi, nagykanizsai, soproni valamint szombathelyi katonákból álló alakulatok. A súlyos következményekről Martsa Sándor ezredes visszaemlékezését idézte az előadó:

„Nagy vesztesége hadtörténelmünknek, hogy […] filmoperatőrök nem kísérték a széthullott III. hadtest maradványait Kocsatovkától Obojánig vezető kálváriás útján. Ezt a dokumentációs filmet elszoruló szívvel, zokogva nézné a közönség. Láthatná a fergeteges, végtelen hómezőket, a hótorlaszos utakat, az utak mellett heverő halottakat és lótetemeket, a halottakon közönyösen részvét nélkül keresztülgázoló szánkókat, lövegeket, gépkocsikat. Láthatná a kimerültségtől összeeső embereket a tántorgó sebesülteket, és hallhatná azok segítségért könyörgő nyöszörgését. A lelke mélyéig megrendítené e film nézőit az a megrázó jelenet, amelyik a havon ülő vagy puskájára támaszkodó katonát vetíti, aki üvegesedő szemmel bámul a semmibe, várja a fagyhalált, akinek már minden mindegy. […] Pereg a film. Még menni tudók törtetnek a lázálmukban maguk elé képzelt határ felé, könyörtelenül haladnak el a haldoklók mellett, senki, de senki nem hajol le összeesett ismerőséhez, hogy azt felemelje, vagy azért, hogy a halottaktól elvegye igazolványaikat! […] De nincs az a film, amelyik érzékeltetni tudná a tartós koplalás marcangoló kínjait, vagy, hogy mit jelent 40 fokos hidegben a szabad ég alatt éjjelezni, melynek hatása alatt a gyengébbeken kitör az őrület! Feljegyeztem annak idején, hogy voltak útszakaszok, ahol átlag minden száz lépésre egy-egy elhullott ló hevert, s combjaikból az emberek szuronyokkal, késekkel szaggatták ki az éhséget csillapító adagokat. És ami megrendítőbb volt, egy 4-5 kilométeres útrészen, egymástól 80-150 méterre halott honvédek tetemei jelezték a nyugat felé vezető utat…” A szavait néma csend követte.

Az előadás részeként, a Tóth Róbert és Tóth Kálmán múzeumpedagógusok a szovjet és a magyar csapatok felszerelését is bemutatták a gyerekeknek. Megállapították, hogy kézi- és gépfegyverek tekintetében felvehette a versenyt a magyar haderő a szovjetekkel. Ez azonban kevésnek bizonyult. Döntő hátrány volt az is, hogy a Toldi könnyű harckocsi, a Csaba páncélgépkocsi, de még a német PzKpfw IV harckocsi sem vetekedhetett az orosz T-34-esekkel. A foglalkozás végén a múzeumbogarak megszemlélhették a Savaria Múzeum gyűjteményben őrzött 2. világháborús katonai felszereléseket. Megtekinthették a Horthy Miklós kormányzó által adományozott vitézségi emlékérmet, és korabeli újságok híradásait. Szemes Imre tüzér katonaládájában pedig számos különleges, a frontot megjárt relikviát találtak, amelyeknek rendeltetését nekik kellett meghatározniuk, majd a tárgyakból kiállítást rendezniük.

Az élményszerű, mélyen elgondolkodtató foglalkozást rendhagyó tanórák keretében 8–12. évfolyamos iskolai osztályok számára is ajánljuk.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!