Archívum

A ’90-es évek elején munkahelyet váltottam. Ekkor már megvolt a világháló, az internet. Naponta jártam le a szentgotthárdi Opel gyárba. Új környezet, modern technika, bonyolultabb vezérlések… Sok korábbi ismeretet tudtam felhasználni a munkám során. A technika rohant velünk. Benn lépkedtünk a digitális korszakban. Asztali számítógépek Windows alkalmazásokkal, megismertük az Excel-t, Word-öt, a Power Point-ot. A gyártógépeket PLC (Programm Logic Control) vezérlések működtették. A berendezéseken szenzorok, kapcsolók voltak elhelyezve. A programok különböző kapukkal, tározókkal, számlálókkal voltak megírva, a program lefutása során elágazási lehetőségekkel subrutinokra. A lefutott rutin után a bemeneti jeleket feldolgozva a program utasításokat adott a végrehajtó szerveknek (kapcsolóknak, motoroknak, szelepeknek). 

Megismertem a nyugati szervezési módszereket, technológiákat, az autó- és a motorgyárat, a gyár épületgépészeti, energetikai, villamos, klímatechnikai, emulziós rendszereinek, stb. működését. Részt vettem a külföldi beszállítókkal együtt a különböző fejlesztésekben. Gyakorolhattam a nyelveket. Együtt éltünk a gyárral. Szép időszak volt. 2000-től én menedzseltem annak a beszállító cégnek a csapatát, amely ezekkel a tevékenységekkel foglalkozott. Karbantartó programmal rögzítettük a munkatársaink tevékenységét, a berendezések history-ját. Megszereztük az ISO 9000-es minősítést. Ekkor már mindennapos volt az elektronikus levelezés, a konferenciabeszélgetések, a mobiltelefon. Sok olyan dolgot megtanultam, ami nem is tartozott az eredeti szakmámhoz. Ekkor bejártam Európában sok GM-es gyárat, többször voltam az USA-ban, ugyanis a közvetlen főnököm amerikai volt.

Akkoriban jelentek meg az integrált áramkörökből felépített színes tévék, később a smart (okos) televíziók, az 5.1-es térhatású hangerősítők, CD, DVD lejátszók, asztali számítógépek, laptopok, sok érdekes dolog, amelyeket a ma embere mindennap használ.

Zárásképpen feltennék egy kérdést. Mi az az eszköz, ami egyesíti a hangrögzítőt, fényképezőgépet, a videokamerát, a számítógépet, a levelezési rendszereket, televíziót, rádiót, fénymérőt, hangerőmérőt, gyorsulásmérőt, iránytűt, GPS műhold figyelőt, térképeket, útvonaltervezést mind autóval, mint terepen, és még ki tudja mit, ráadásul elfér a tenyeremben? A válasz: az okostelefon. Ha belegondolok, hogy az első detektoros rádióm nagyobb volt, mint most egy okostelefon, szinte hihetetlen a fejlődés. Egy tenyérnyi készülékben minden benne van, amelyet az elmúlt hetven évben a tudósuk, kutatók, szoftverfejlesztők kidolgoztak. Ez az eszköz a világhálón keresztül kommunikál, amely lehet mobilhálózat, vagy otthoni WIFI. Bármikor másik kontinensre üzenhetünk, képeket küldhetünk. És a fejlődés nem állt meg. El sem tudjuk képzelni, hogy mit hoz a jövő. A világháló már ma is tud minden tevékenységünkről, talán robotok fognak helyettünk dolgozni. A számítástechnika mindenhol ott van.

Mi, az idősebb generáció előbb-utóbb abbahagyjuk, de a fiatalok fogják ezt folytatni. Sokszor elgondolkodom azon, hogy a mai generáció el sem tudja képzelni, hogy működik az elektroncső, a tranzisztor. Sok dolog feledésbe merült, pedig valakinek kell ezeket tudni, vagy leírva meg kell lenni valahol, és az sem biztos, hogy csak digitális formában. A digitalizáció ugyanis nagyon sérülékeny tud lenni, gondolok egy hatalmas napkitörésre, amely minden digitális eszközt, adathalmazt megsemmisíthet. Bízom benne, hogy nem lesz ilyen, és az emberiség soha sem fogja maga ellen fordítani ezeket az eszközöket. Mert ha így lesz, akkor: „ÚJRATERVEZÉS” – és kezdhetünk mindent elölről…

Bízom benne, hogy akik elolvasták ezt a sorozatot, ízelítőt kaptak rohanó technikai világunkról és elgondolkodnak ezen egy kicsit. Nem szándékoztam nagyon technikai részletekbe hatolni, bár sok mindenről tudtam volna írni, nem is volt célom, de azért egy-két dolgot belecsempésztem. A műszaki haladás érdekes és meghatározó ágának történetéről szólt a mondanivalóm, amibe beleszőttem saját életutam állomásait is.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!