Archívum

Csaknem 60 fővel képviselte magát a két szomszéd város a közös eseményén. Pár mondat a Kőszeg–Rőtfalva vasútvonal történetéről. A vonalat a Sopron – Kőszeg HÉV társaság építette, 1908-ban adták át a forgalomnak. A trianoni békeszerződés két helyen vágta át a vonalat, Harkánál és Kőszeg után. A magyar oldalon a személyforgalom 1951-ben, a teherforgalom 1960-ban leállt, a síneket 1990-ben felszedték. A Vas megyei vonalon még volt egy megálló Kőszeg felett, amelyet Sörgyári megálló néven jegyeztek. A megszűnt vasút nyomvonalával párhuzamosan készült el a mai kőszegi elkerülő országút. Az osztrák oldalon a megmaradt vonal végállomása Rattersdorf lett, de később az Oberloisdorfig húzódó 11 km-es szakaszt elbontották.

A túra megtervezése egy kis előkészítő munkával járt, hiszen nemcsak ki kellett deríteni a vasútvonal történetét, hanem egy „vonalbejárás” alkalmával fel kellett kutatni a még fellelhető tárgyi emlékeket.

Az esemény valójában Szombathelyen kezdődött, ugyanis az itteni vasútállomáson fogadtuk a soproniak csapatát. Együtt szálltunk fel a Kőszegre induló vonatra. A kőszegi állomásról indult a gyalogtúra. Csapatunkat a kőszegi állomás forgalmistája felemelt zöld tárcsával indította a felfedező útra. Az állomástól elindulva az Alsó körútig haladtunk párhuzamosan a néhai vasútvonallal. Itt bizony sok helyen csak kb. 2 méteres cserjést láthattunk a nyomvonalon. Egyik túratársunk jelezte, hogy egy rövid síndarabot talált. Elhagytuk a vasút nyomvonalát és a Gyöngyös patak felé vettük az irányt. Egy nagyon szép ligetes útvonalon lehetett haladni a Gyöngyös és a Malomárok közötti szigeten, és be is kellett ugrani a kőszegi buszpályaudvarra, ugyanis vagy 9 soproni barátunk nem vonattal, hanem busszal érkezett a túrára. Ezután visszafordultunk a Gyöngyös szigetére és tovább haladtunk, keresve a tárgyi emlékeket. Utunk a Felső körúton, majd a Kéthelyi úton folytatódott, követve a Gyöngyös patakot. Ez a szakasz még a vasi túrázók nagy öregjeinek is új volt. A Felső körútról befordulva a Vámház utcába megtaláltuk a néhai bakterházat, amely igencsak bozótos környezetben bujkál. A vasút nyomvonalán itt egy újabb síndarabot is találtunk, majd tovább indultunk a Kéthelyi utca végére, ahol a vasútállomás épülete állt egykor. Kis keresgéléssel még egy vasbeton hidat is találtunk a helye mellett. Igaz, hogy a híd elemeit benőtte a gaz és a cserje.

Ha követni akartuk volna vasútvonalat, akkor az országúton kellett volna haladni az ausztriai Rőtfalvára. A túrázók, mint tudjuk, nem szeretik az aszfaltot, ezért természet közelibb útvonalat választva visszafordultunk a kőszegi Csónakázó tó irányába. Itt rövid megállót tartottunk, majd a tótól egy meredek lépcsőn felkapaszkodtunk az Andalgóra. Eddig elég szeles, hideg idő volt, de innentől kezdve megvédett minket a széltől a hegy közelsége. A Gyöngyös-patak vadregényes partja felett haladtunk a friss tavaszi zöld színekben pompázó fák között a zöld határ irányába. Az Andalgó egy szakaszán, ahol a világháború előtt pihenőhely volt kialakítva padokkal, sörsátorral, megálltunk, és itt a félúton ismertettem a vasútvonal történetét. Ezután tényleg irány a határ! A zöldhatáron egy darabig a határkövek mellett haladtunk, majd kiértünk az rőtfalvi erdő szélére. A Hubertus kápolnánál kis pihenőt tartottunk, majd Rőtfalvára érve szerettünk volna bekukkantani a templomba, de csak a templom kertjét tudtuk megnézni. Még vagy pár száz méter után a Gyöngyös hídján átkelve a Bahnhof utcában haladtunk. A falu szélén, a határátkelő osztrák épületével szemben megtaláltuk a jó állapotban lévő rattersdorfi állomást. Közös fotót készítettünk és miután mindent felkerestünk már, amire a túra előtt felkészültem, visszaindultunk a már mindannyiunk által ismert és bejárt úton az Andalgó irányába Magyarországra. Soproni barátaink kis ráadásként a koronaőrző bunkertől még felmentek a Kálváriára, mi pedig Kőszeg városában egy kis időt eltöltve kipihentük az utat és hazautaztunk.

Szép, emlékezetes napunk volt, mindenki nagyon jól érezte magán a vicinális túránkon. Reméljük, jövőre ennek a vonalnak a soproni végénél találkozunk soproni barátainkkal.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!