Archívum

Szombathelyről Zalaegerszegen és Zalalövőn át kellett eljutnunk Őrimagyarósdra, a Vasi Hegyhát egy tündéri kis településére, amely túránk kiinduló pontja volt. Szerencsére az átszállásoknál minden rendben volt és fél 9-kor már ott voltunk a Malomgát tanösvény bejáratánál, ahonnan túránk indult.

Őrimagyarósd település, amelyet a Magyarósdi- patak szeli ketté, évszázadokig az Őrvidék része volt. Kicsinyke várával az 1664-es szentgotthárdi győztes csatában is részt vállalt. Patakján hosszú ideig vízimalom működött, s ennek emlékére hozták létre lelkes természetbarátok a mintegy 4 km hosszúságú Malomgát tanösvényt, amely a Vadása- tóhoz vezet.

A tó keletkezése mesébe illő. 1968-ban helyi összefogással és megyei segítséggel, a Vadása- patak felduzzasztásával jött létre. A tavat tápláló források egyike a Rókalyuk forrás, amely a nevét a tóval közösen onnan kapta, hogy ezen a területen rengeteg „vad ásta” rókalyuk található. A mintegy 350 m hosszúságú tó évtizedekig a vasiak kedvelt kirándulóhelye volt, az utóbbi évtizedben azonban az eliszaposodás miatt az érdeklődés megcsappant iránta. Talán „jól jött” a tavalyi pusztító árvíz, amely minden védművét tönkretette. Ezt követően nagy összefogással a tó teljes egészében felújításra került, így mi már a teljes pompájában tündöklő létesítményt láthattuk, fürdőzőkkel, horgászokkal, vendéglátó egységekkel színesítve. A tó egyébként már a Vasi Hegyhát egy másik településéhez, Hegyhátszentjakabhoz tartozik, ahová megérkezve elfogyasztottunk reggelinket és üdítőinket.

Utunk innen a piros turistajelzésen vezetett tovább Zala megye irányába, a Zalalövőhöz tartozó Borostyán- tóhoz. Ezt is mesterségesen hozták létre 1986-ban, mégpedig a Szőce- patak felduzzasztásával. Elsőrendű feladatként Zalalövő árvízvédelmét szolgálta, de környezetének szépsége hamarosan a természetbarátok százait vonzotta erre a vidékre. Az 1600 m hosszúságú tó északi része a horgászok, a déli pedig a fürdőzők paradicsoma lett.

Miután kigyönyörködtük magunkat, a Gyöngy büfében megkóstoltuk a híres töltött lángost, némi hűsítő folyadékot is fogyasztottunk mellé, és máris indultunk a nem távoli, de nagy múltú Zalalövőre.

Zalalövő római kori elődje, Salla már Kr. u. 2. század elején városi rangú település volt, ahol a Borostyán út is keresztülhaladt. Így nem csoda, hogy a város számos nevezetességét, köztük az általunk korábban meglátogatott tavat is erről nevezték el. A városban megnéztük a tájházat, amely a Göcsej vidékének korabeli életét mutatja be, gyönyörködtünk a Szent László templom díszes oltárában és színes üvegablakaiban, azonban idő hiányában a római kori kiállítást már nem tudtuk megtekinteni.

Innen túratársaink egy része visszautazott Szombathelyre, a több kihívásra vágyók pedig nekivágtak a Zalalövőt ölelő dombok egyikének, a Kisfernekágon lévő Csütörtök-hegynek. Ez a szőlőkkel, présházakkal sűrűn betelepített szeres település csak egy dombocska, de hát az ottaniak hegynek titulálják. Jó okunk volt ide feljönni, mert csodás kilátás nyílik innen Zalalövőre és környékére és a házigazdáink finom gulyással és hozzá való italokkal vártak bennünket.

Az időjárás azonban megpróbált keresztbe tenni nekünk, evés közben pillanatok alatt olyan szélvihar és zápor kerekedett, hogy a teraszról bemenekültünk a házba. Jó félórás várakozás és iszogatás után szerencsére a zivatar alább hagyott és esőkabátjaink védelmében nekivágtunk a buszmegállóig tartó mintegy 5 km-es útnak. Jó hangulatban érkeztünk meg a buszmegállóhoz, ahonnan Körmendig utaztunk és ott vonatra szállva egy kellemes nap végén, mintegy 20 km legyaloglása után szerencsésen megérkeztünk célállomásunkra, Szombathelyre. Még ott melegében elhatároztuk, hogy egy közeli alkalommal Zalaegerszeggel és környékével is megismerkedünk majd.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!