Archívum

Archívum

Túra a néhai Chu nemzetség földjén

avagy: új utakon Kőszeg térségében

2019.02.22

Több mint 40 túrázó indult Urbán László vezetésével Gyöngyösfalu állomástól az ősi Chu nemzetség néhai birtokai felé.

Gyöngyösfalu állomásán

Nagy örömünkre csatlakoztak hozzánk az Egylet nem természetjáró tagjai és más szombathelyi természetjárók is. Jó választásnak bizonyult a túravonal, ugyanis sok érdekességet tudtunk meg Pusztacsó és Nemescsó falvakról. A táv kimondottan előnyös volt, 9-10 km-re volt tervezve, így sokan tartottak a csapattal a kora tavaszi hangulatot keltő napsütéses, tiszta időben. Gyöngyösfalu állomástól indultunk útnak, ahol túratársaink ismertetést kaptak a tervezett útvonalról és a látványosságokról.

Feketéllő marhacsorda

Az út elején, a falu határában meglepetésünkre gyönyörű szép, fekete marhacsordát láthattunk. Az állatok is kíváncsian figyelték a karámjuk mellett elhaladó embercsoportot. A tapasztaltabb tehenek még a kamerákba is belenéztek. Tovább haladva a mezei úton az eredetileg elgondolt útvonaltól eltérve pár száz méteres kitérőt tettünk a Pusztacsó nyugati oldalán található erdőbe. Ez a hely a ’90-es évek előtt csak a katonai térképeken volt látható, ugyanis a dombok között volt a Savaria laktanya lőszerraktára. A befelé vezető úton még állt a dupla kapuk között az őrtorony. Bekukkantottunk egy-két üresen kongó raktárba, amelyeknek falai és a vasbeton elemekből épített födémjei egész jó állapotban vannak.

A nemescsói evangélikus templom

A kitérő után tovább indultunk Pusztacsó felé. A település nevének eredete az ősi Chu, Chou, Chow nemzetségre és a török pusztításra vezethető vissza. A helységbe a XVII. században kezdtek visszatelepedni a lakók. A faluhoz érkezve, a templom melletti parkban elfogyasztottuk tízórainkat, jómagam pedig felolvastam a falu történetét.

A következő állomásunk Nemescsó község volt. Itt jobbára nemesek telepedtek meg az 1500-as évek elején, és a falu nagy fejlődésnek indult az ellenreformáció idején. Ugyanis Nemescsó volt az egyike azoknak a településeknek Vas megyében, ahol az evangélikusoknak volt két imaháza. A túra előkészítése során felvettem a kapcsolatot a helyi evangélikus egyházközség vezetőjével, aki megígérte, hogy nyitva lesz a templom, mire odaérünk. Így is történt: Horváth Károly úr fogadott minket, és bemutatta a mai formájában 1784 óta álló, szépen rendben tartott épületet.

Weöres-kúria

A templomlátogatás után megkerestük a falu közepén a Weöres-kúriát, Weöres Sándor költő nagyapjának egykori lakhelyét. A jó állapotban lévő kúria háromosztatú bejáratát timpanon ékesíti, amelyen a család címere látható. A kúria előtt elterülő parkban megemlékeztem az épület történetéről, majd a falu két nagy szülöttéről, Péter Sándor tanítóról és Bakó József költőről is. Felolvastam a jelenlévőknek Bakó József, a suszterből lett népies költő munkáiból. Megjegyzem, ma Szombathelyen utca van róla elnevezve. Miközben itt időztünk, Horváth Károly úr kinyittatta nekünk a 2010-ben bezárt iskolában kialakított helytörténeti múzeumot. Túratársaink nagy érdeklődéssel tanulmányozták a kiállított tárgyakat, amelyekről a mai fiatalabb korosztály talán már nem is tudja, hogy mire valók. Megköszönve vendéglátóink szívességét, útnak indultunk Lukácsháza irányába. A tervezett vonatindulást elértük. Mindannyian örültünk a látottaknak, és hogy ilyen szép napot tölthettünk el közösen. Azt az egy kilométernyi többletet, amit a kitérők miatt tettünk meg, senki sem kifogásolta, így a kirándulás elérte a célját: számunkra új, értékekben gazdag területet ismertünk meg Vas megyében.

Urbán László

Képgaléria


A képek nagy méretben történő megtekintéséhez kattintson a kiválasztott képre.


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Segítsd munkánkat egy megosztással!

Vissza