Archívum

Nagy örömünkre csatlakoztak hozzánk az Egylet nem természetjáró tagjai és más szombathelyi természetjárók is. Jó választásnak bizonyult a túravonal, ugyanis sok érdekességet tudtunk meg Pusztacsó és Nemescsó falvakról. A táv kimondottan előnyös volt, 9-10 km-re volt tervezve, így sokan tartottak a csapattal a kora tavaszi hangulatot keltő napsütéses, tiszta időben. Gyöngyösfalu állomástól indultunk útnak, ahol túratársaink ismertetést kaptak a tervezett útvonalról és a látványosságokról.

Az út elején, a falu határában meglepetésünkre gyönyörű szép, fekete marhacsordát láthattunk. Az állatok is kíváncsian figyelték a karámjuk mellett elhaladó embercsoportot. A tapasztaltabb tehenek még a kamerákba is belenéztek. Tovább haladva a mezei úton az eredetileg elgondolt útvonaltól eltérve pár száz méteres kitérőt tettünk a Pusztacsó nyugati oldalán található erdőbe. Ez a hely a ’90-es évek előtt csak a katonai térképeken volt látható, ugyanis a dombok között volt a Savaria laktanya lőszerraktára. A befelé vezető úton még állt a dupla kapuk között az őrtorony. Bekukkantottunk egy-két üresen kongó raktárba, amelyeknek falai és a vasbeton elemekből épített födémjei egész jó állapotban vannak.

A kitérő után tovább indultunk Pusztacsó felé. A település nevének eredete az ősi Chu, Chou, Chow nemzetségre és a török pusztításra vezethető vissza. A helységbe a XVII. században kezdtek visszatelepedni a lakók. A faluhoz érkezve, a templom melletti parkban elfogyasztottuk tízórainkat, jómagam pedig felolvastam a falu történetét.

A következő állomásunk Nemescsó község volt. Itt jobbára nemesek telepedtek meg az 1500-as évek elején, és a falu nagy fejlődésnek indult az ellenreformáció idején. Ugyanis Nemescsó volt az egyike azoknak a településeknek Vas megyében, ahol az evangélikusoknak volt két imaháza. A túra előkészítése során felvettem a kapcsolatot a helyi evangélikus egyházközség vezetőjével, aki megígérte, hogy nyitva lesz a templom, mire odaérünk. Így is történt: Horváth Károly úr fogadott minket, és bemutatta a mai formájában 1784 óta álló, szépen rendben tartott épületet.

A templomlátogatás után megkerestük a falu közepén a Weöres-kúriát, Weöres Sándor költő nagyapjának egykori lakhelyét. A jó állapotban lévő kúria háromosztatú bejáratát timpanon ékesíti, amelyen a család címere látható. A kúria előtt elterülő parkban megemlékeztem az épület történetéről, majd a falu két nagy szülöttéről, Péter Sándor tanítóról és Bakó József költőről is. Felolvastam a jelenlévőknek Bakó József, a suszterből lett népies költő munkáiból. Megjegyzem, ma Szombathelyen utca van róla elnevezve. Miközben itt időztünk, Horváth Károly úr kinyittatta nekünk a 2010-ben bezárt iskolában kialakított helytörténeti múzeumot. Túratársaink nagy érdeklődéssel tanulmányozták a kiállított tárgyakat, amelyekről a mai fiatalabb korosztály talán már nem is tudja, hogy mire valók. Megköszönve vendéglátóink szívességét, útnak indultunk Lukácsháza irányába. A tervezett vonatindulást elértük. Mindannyian örültünk a látottaknak, és hogy ilyen szép napot tölthettünk el közösen. Azt az egy kilométernyi többletet, amit a kitérők miatt tettünk meg, senki sem kifogásolta, így a kirándulás elérte a célját: számunkra új, értékekben gazdag területet ismertünk meg Vas megyében.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!