Archívum

E felütéssel kezdte előadását Bajzik Zsolt a MNL Vas Megyei Levéltárában. Az épület korai történetéről szólva elmondta, hogy 1713-ban említik először a források a kuriális rezidenciát. A Bátsmegyei, majd a Rumy családsorok újfalui birtokát és a téglából épült, fazsindellyel fedett 14 szobás kastélyt 1820-ban tarródházi Mikos László báró vásárolta meg. Mikos László 1838-ban, majd fia Mikos János 1855-ben bekövetkezett halála után, Mikos Ede örökölte az uradalmat, mivel a gazdaságuk fejlődése az ő tanácsainak, gondosságának volt köszönhető. A báró a fiaira nem lehetett büszke, mivel Gyula és János a szülői házat elhagyva adósságot adósságra halmoztak, majd a kifizetetlen számlák tömkelegét hátra hagyva Dél-Amerikába menekültek. Apjuk, hogy elejét vegye vagyona elherdálásának, kitagadta a két imposztort. Gyula sárgalázban elhunyt Limában, ezután János világot látott, majd megházasodva hazatért. A két leánytestvér, Olga és Gizella végül évjáradék fejében átadták neki az örökséget. Mikos János báró pénzügyei a későbbiek folyamán is meglehetősen ziláltak maradtak.

A mikosszéplaki ókastélyt 1881-ben, a nagyatádi 4000 holdas birtokot 1884-ban, míg a sorokpolányi és a mikosszéplaki birtokokat 1891 folyamán adta el. A sorokpolányi kastélyt és a több ezer holdas birtokot Szapáry Géza gróf vásárolta meg nagyobbik fia, Szapáry László számára. Ezt követően, 1892–1896 között a sorokpolányi kastélyt Meinig Arthur építész tervei alapján neobarokk stílusban átalakították és kibővítették. Családi örökség révén a híres velencei Morosini-féle gyűjteményből 16–17. századi reneszánsz és barokk portrék, családi arcképek, velencei bútorok, muranói üvegek és nagyszámú keleti szőnyeg került a rezidenciába. Szapáry Géza 1898-ban bekövetkezett halála után a „legendás” Szapáry Pál vásárolta meg testvérétől a birtokot és a kastélyt. Pali gróf ezt követően a gyálai és a rácszentpéteri földekkel együtt közel 9000 holdnyi területet tudhatott magáénak, ám a nagy vagyonnal nem jól sáfárkodott.

„Szapáry Pál minden negatív tulajdonsága mellett rendkívül haladó gondolkodású ember volt, aki rajongott a technikáért. A Magyar Automobil Club első elnöke volt, de a repülés iránt is érdeklődött. Korának újításait a kastélyában is meghonosította, ahová bevezette a vizet, a villanyt és 1902-ben a telefont. Szerette a zenét, és kiváló cimbalmosként sokszor személyesen gondoskodott az előkelő vendégei szórakoztatásáról.” – emelte ki az előadó. Hogy kik voltak e neves vendégek, azt hosszasan lehetne sorolni. Többször járt nála Rudolf trónörökös özvegye, Stefánia királyi hercegnő, egy alkalommal pedig a Budapesten tartózkodó Louis Breliot francia repülőst hívta meg birtokára vadászni. Henrik bajor herceg 1909-ben azért fordult meg a sorokpolányi kastélyban, mert Szapáry Pál diplomáciai vihart kavart azzal, hogy visszaküldte Vilmos császárnak a morvaországi őszi hadgyakorlatot követően neki átadott harmadrendű kitüntetést.

A főúri vendégeskedések, a vadászatok, a kártyajáték, a lóverseny mellett a költséges utazások is apasztották a sokak által kedvelt Pali gróf vagyonát. Előfordult, hogy lengyel származású felesége kedvére téve egyik napról a másikra különvonattal leruccantak a francia Riviérára. Mindezekkel együtt azt mindenképpen el kell ismerni, hogy a nagyvonalú főúr Magyarország népszerűsítésére igyekezett felhasználni a kapcsolatait. 1902-ben a fővárosban Mátyás király korát idéző lovagi játékokat, 1903-ban Duna-ünnepélyt szervezett. 1912-ig folytathatta fényűző életmódját, amikor mindene kalapács alá került. Mielőtt birtokáról távozott volna, megkérdezték tőle, mit kíván magával vinni? A fáma szerint Pali gróf ekkor leszakított egy rózsát és hajtókájába tűzte ezzel a mondattal: „Így távozik egy magyar főúr!” 1917-ben adósságaitól űzötten halt meg Bécsben. Életmódjával, habitusával máig ható nyomot hagyott: számos karikatúra és mondás céltáblájává vált. Mindenki számára ismerős a „paliravesz” és a „palimadár” kifejezés, ami igencsak összecseng a gróffal élcelődő korabeli hírlapi rigmussal: „Híres magyar balekségnek templomában vagy te oltár, ugyan Pálnak kereszteltek, de te mindig Pali voltál.”

A sorokpolányi uradalmat 1912-ben Gött Gyula és felesége vásárolta meg, majd tőlük 1916-ban az osztrák dr. Haupt-Buchenrode István báró szerezte meg, aki családjával együtt a 2. világháború vége előtt elmenekült Sorokpolányból és az értékeket, bútorokat Innsbruck környékére szállíttatta. Ezt követően a szovjet katonák elsősegélynyújtó helynek és hadikórháznak használták a kastélyt. Az 1950-es években lakásként, DISZ és párthelyiségként, raktárként, majd egészen 2002-ig általános iskolaként és óvodaként funkcionált az egykor szebb napokat látott épület.

Napjainkra ugyan magántulajdonba került, de sok vidéki kastéllyal ellentétben szépen felújított állapotban van. Tulajdonosa, Kolos László dán-magyar milliárdos kivételes alkalmakkor megnyitja a közönség számára a 10 év alatt korhű állapotba hozott épület kapuját. Reméljük, hogy a jövőben a múzeumbarátok is átléphetnek rajta és megtekinthetik a legendás kastélyt.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!