ArchÃvum
TECHNIKATÖRTÉNETI FORGÁCSOK
Történelemformáló motorfűrészek
2014.11.19
A Vasi Múzeumbarát Egylet „Gyűjtemények gyűjteménye” című sorozatának 22. eseményén Tóth József tokorcsi magángyűjtő egészen különleges „aprítástechnikai” kollekciójának rejtelmei tárultak fel. A beszélgetés narrátora Varga Péter, a Savaria Múzeum tárlatvezetője volt.
Tóth József 35 évvel ezelőtt került kapcsolatba a motorfűrészekkel, amikor ismerőseinek, barátainak segített a tűzifaaprításban. Később vasúti főfoglalkozása mellett kiváltotta az ipart és 7 évig a vállalkozóként dolgozott. Legelső láncfűrésze egy STIHL Contra típusú volt, amit eladott. 10 évvel később, immár gyűjtőként sikerült ismét megszereznie e típusból egy példányt. A 19 éves múltra visszatekintő technikatörténeti kollekció jelenleg 236 darabot számlál. Darabjai szinte egész Európából, sőt a tengeren túlról is származnak. A történelem során a németeknek nagy szolgálatot tettek saját gyártmányú motorfűrészeik, amikor Hitler hatalomra jutása után tulajdonképpen hadászati eszközként bevetésre kerültek. A német hadsereg ugyanis a Maginot-vonal megkerülésével, az Ardennek-hegységen át vágott utat magának és rohanta le Franciaországot.
Tóth József, a motorfűrész gyártás történetének rövid ismertetése után elmesélte, hogy milyen úton-módon sikerült beszereznie gyűjteményének legértékesebb darabjait. Nagy többségét csere útján szerezte be. Ezek közül a ritkaságnak számító magyar gyártmányú láncfűrész a legizgalmasabb. Hazánkban ugyanis csak két alkalommal gyártottak láncfűrészeket, és azokból is csak pár darab maradt fent. Az is előfordult már, hogy egy ritka NSU – URAL típusú motorfűrészről mondott le osztrák gyűjtőbarátja javára. Az internet számára is kitárta a kapukat, megkönnyíti a kapcsolattartást más gyűjtőkkel, szakemberekkel.
Nem csupán a fűrészek gyűjtését, de azok megjavítását szintén a szívén viseli Tóth József, így jelenlegi gyűjteményének 90%-a működőképes gépekből áll. Kollekcióját már több rangos kiállításon volt alkalma bemutatni. Felesége kezdetben nem nagyon örült a különleges gyűjtőszenvedélynek, pénzkidobásnak érezte azt. Ám ha Tóth Józsefet megkérdik, mégis miből futotta a tekintélyes értéket képviselő muzeális géppark felhalmozására, így felel: „Nem cigarettázok és nem is járok kocsmába.” A kérdezők pedig megelégszenek a válasszal.
A kérdésre, hogy valaha befejezhető-e a gyűjtés, azt felelte, hogy reméli: egyik fia majd a nyomdokaiba lépve átveszi tőle a gyűjteményt. A múltat ugyanis nem elég feltárni, meg is kell becsülni!
