ArchÃvum
Egyenes gerinccel
Generációkat összekötő sorskapcsok
2016.11.23
Hogy lehetne dr. Torjay Valter gazdag életpályáját, ezt a sorsba fordult történelmet összefoglalni? – tette fel a kérdést bevezetőjében a pódiumbeszélgetés házigazdája, Bodó Judit tanárnő. Talán úgy, ahogy ezt a 2013-ban megjelent könyv címe tette: „Egy középosztályi sors a XX. században”.
Dr. Torjay Valter, az 56-os Szövetség Vas Megyei Szervezetének örökös elnöke, a Magyar Érdemkereszt Arany fokozatának birtokosa szerényen felállt, és megköszönte a Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára kiállítótermében megjelenteknek, hogy megtisztelik őt figyelmükkel, majd átadta a szót fiának, ifjabb Torjay Valter művészettörténésznek, aki kérdéseivel irányította a beszélgetést.
Dr. Torjay Valter nem orvosnak készült, sokkal inkább a történelem, az egyiptológia érdekelte. Édesapja tanácsára azonban a gyógyítás lett a hivatása. Az orvostanhallgató egyetemista a Budai Szent Imre Kollégiumba Apor Vilmos, a későbbi boldoggá avatott vértanú püspök közbenjárására nyert felvételt. A sok megpróbáltatással járó háborús évek után gyakornoki idejét Balassagyarmaton töltötte. Ezt azonban meg kellett szakítania: egy provokatív célú munkatársi vita során ugyanis ki merte mondani, amit az ÁVÓ-sokról gondolt, sőt a Mindszenty-ellenes kommunista ifjúsági agitációhoz sem csatlakozott. Feljelentették, s befolyásos professzora közbenjárásának köszönhette, hogy „csupán” két félévre tiltották ki az egyetemről és behívták „kényszerkatonának”.
A fiatal sebészjelölt 1952-ben Szombathelyre került, ahol Szabolcs Zoltán főorvos osztályán szerezhetett gyakorlatot. Szakvizsgáját az 1956-os események miatt nem tudta időben letenni. Az 1956. október 28-án este Szombathely utcáin sétáló szerelmes ifjú és kedvese ábrándjait hatalmas dübörgéssel oszlatta szét az egykori csendőrlaktanya felé tartó T34-es harckocsik dübörgése. Az elkövetkező napok aggodalommal teltek. Dr. Torjay Valter részt vett az október 28-ai szombathelyi tüntetésen, de gondolatai a fővárosban élő édesanyja és nagyanyja körül jártak. Szerencséjére másnap mentős kollégáival Budapestre indulhatott, ahol szembesült a lerombolt Móricz Zsigmond körtér, Üllői út állapotával. Miután megbizonyosodott szerettei épségéről, tudtuk nélkül csatlakozni akart a szabadságharcosokhoz. A Kilián laktanyában találkozott Maléter Pállal, akinél fegyveres szolgálatra akart jelentkezni. A rövid beszélgetés során Maléter azonban észrevéve a harcra kész fiatalember fehér ruháját és úgy nyilatkozott, hogy sebészekre nagyobb szükség van, mint fegyveresekre.
Dr. Torjay Valter mindenszentek napján tért vissza Szombathelyre Budapestről, ahol több műtétben és életmentő beavatkozásban volt alkalma közreműködni. A forradalom leverése után jó ideig csend volt körülötte. Úgy tűnt, megússza a megtorlást. Ám amikor „felkérték”, hogy egy kórházi gyűlésen mondott beszédben fejezze ki a nem létező közfelháborodást a Kádár-kormányt és a Szovjetuniót elmarasztaló ENSZ határozatokról, nehéz helyzetbe került. Úgy döntött, visszautasítja a hazugság melletti kiállást. Következmény: ügyeleti ideje alatt rátörtek a nyomozók, majd 10–11 napon át „vizsgálati fogságban” tartották. A példátlan eset – hogy a betegek mellől hurcolnak el egy orvost – közfelháborodást keltett a városban.
Bár mindezek után dr. Torjay Valter folytathatta ugyan hivatásának gyakorlását, de további pályafutása során előmenetelét a „munkáshatalom” mindvégig akadályozta.
Idős kora ellenére dr. Torjay Valter napjainkban is küldetésének tartja 1956 eszmeiségének továbbadását, megismertetését a fiatalokkal – emelte ki a beszélgetés zárszavában Bodó Judit. E törekvés jegyében készült el az a dolgozat, amelyet a Szombathelyi Műszaki Szakképzési Centrum Puskás Tivadar Fém- és Villamosipari Szakképző Iskolája diákja, Csordás Barnabás készített a Honvéd Hagyományőrző Egyesület pályázati felhívására.
