Archívum

Sajnos a modern technika csődöt mondott: a hangfelvétel nem sikerült (előfordult ez már profi néprajzkutatókkal is). Viszont a hagyományos információrögzítő eszközöknek (papír, írószer) köszönhetően sikerült lejegyezni a közel két órás interjú leglényegesebb elemeit.

Bözsi néni 1940-ben született, törzsgyökeres szergényi, 1971-ben költözött jelenlegi otthonába. Legidősebb nővére 1930-ban született, Pestre került, 2009-ben hunyt el. Összesen nyolcan voltak testvérek, – hét leány és egy fiú – pontosabban ennyien érték meg a felnőtt kort. Egy fiútestvérüket két hónapos korában vesztették el. Ma már csak négyen élnek a testvérek közül. Négyen Szergényben telepedtek le, kettejük továbbra is itt lakik.

Háztartási praktikák Bözsi nénitől ellesett forgácsai:
A piskótát önállóan fogyasztották, barack- vagy szilvalekvárral ízesítették.
Csirkét, tyúkot (tojásért, húsért egyaránt), libát, lovat, disznót, tehenet tartottak.
Tej felhasználása: magában is, továbbá tejesleves és túró formájában, de készítettek még tejfölt és aludttejet is.
A család minden nap együtt étkezett, amíg együtt voltak, volt ülésrend is.
Étkezésenként két fogást fogyasztottak: levest, és ami éppen volt.
Disznóvágás: a testvérek felváltva végezték, hogy (majdnem) mindig legyen, – de fő időszaka itt is természetesen decemberben volt. A tartósítás leginkább sóval történt.
Termesztett gabonafélék: búza, rozs, árpa; felhasználásuk: liszt és takarmány.
A kertben termett gyümölcsökből lekvárt és kompótot készítettek (aszalás csak próba szintjén történt).
Leány korában otthon a szüleinél, valamint anyósáéknál is volt szőlő.
Kását nem fogyasztottak, levest és kifőtt tésztát igen. A levesbe kerülhetett csirke is. Saját bab- és borsótermésük lehetővé tette pörkölt, főzelékek és levesek szélesebb palettájának elkészítését.
Krumplikása: ezt az étket Bözsi néni nagyon szerette gyermekkorában, télvíz idején ma is készít, mivel az unokák is szeretik. (Valaki gombócnak is kifőzi.)
Gánica = búzasterc.

A gabonát a magasi vagy a celli malomba vitték őröltetni. A kollektivizálást követően még két évig sütöttek kenyeret, aztán már vásárolták.
Étkezés szempontjából a böjtök nem voltak annyira rendkívüli időszakok. A pünkösdi búcsú kiemelt, jelentős esemény volt.
Piacozni nem jártak. Borjút tenyésztettek (került) eladásra is, a „kisebb” dolgok azonban mind elfogytak a családi étkezéseken.
Ínséges (betevő falat nélküli) időket a családnak nem kellett megélnie, elégséges élelem mindig rendelkezésre állt.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!