Archívum

A kőszegi Fő tértől indulva egy darabig követtük az Országos Kéktúra útvonalát. A városban megtekintettük a félezer évesnek tartott, valójában 200 éves platánfát, amit 14 ember tud körbeölelni, majd a Gyöngyös-patakot átszelve elhagytuk Kőszeget északkeleti irányban. 34 fős csapatunk plusz egy kutya, „akinek” gazdája Bogáti András túravezető volt, kissé sáros úton haladt az osztrák határ irányába. Az erdőben még látszottak a téli havazás nyomai. A zöldhatárt a Mária-kapunál léptük át, rövid erdei séta után már a „sógoréknál” voltunk, irányt véve a Weinberger Kapelle (kis kápolna a szőlőhegyen) felé. Itt rövid pihenőt tartottunk, elfogyasztottuk elemózsiánkat, majd elindultunk Borsmonostor (Klostenmarienberg) felé.
A kolostoráról nevezetes település környéke régészeti leletekben gazdag. Már az újkőkorból fellelhetők itt a földművelő, állattartó közösségek nyomai. 1972-ben, a falu határában végzett földmunkák során kelta olvasztókemence maradványai kerültek elő. A kelták emlékét ezüst pénzérmék is őrzik. A római korból egy épületet és több temetkezést, illetve vasfeldolgozásra utaló leleteket azonosítottak a régészek. Nem belemélyedve a falu közép- és újkori történetébe, ragadjunk ki abból néhány momentumot!

Az 12. század végén alapított cisztercita kolostort 1360-tól, az alapító, Bors nembeli Domonkos bán fiáról Borsmonostornak kezdték nevezni, amely a középkorban jelentős Mária-kegyhely lett. Jelentőségére vonatkozó adat: Erzsébet királyné, Nagy Lajos király felesége 1380-ban megtiltotta, hogy „a csodákkal tündöklő szentek ereklyéi látogatására Mária hegyére sereglő” néptől vámot szedjenek. A középkori kolostor valószínűleg Kőszeg 1532. évi ostroma idején pusztult el. Helyét 1680-ban a lilienfeldi apátság kapta meg. A falu a 16. században keletkezett, plébániáját 1716-ban alapították. Mária Mennybemenetele és Szent György tiszteletére épült templomot részben az ősi apátság köveiből 1741 és 1774 között építették. A falu lakosságának többsége 1910-ben német volt. Trianonig Sopron vármegyéhez tartozott, 1921-ben lett Ausztria része. Ma már nem látszik semmi a régi magyar múltból, egy takaros osztrák falucskát tekinthettünk meg.

E történelmi kitekintés után térjünk vissza kirándulásunkhoz! Szerencsénk is volt, de talán a háttérben meghúzódó szervezésnek is köszönhetően nyitva találtuk a falu gyönyörű templomát. Egyik útitársunk, György Gábor szépen zengő hangján elénekelte az „Ave Mariát” a nagyszerű akusztikájú templomban. A búcsúzás után találkoztunk a helyi lelkésszel is. A falut elhagyva nyugat felé haladtuk tovább, hogy Kőszeg északi kapujához érjünk. Társaink között volt négy gyermek is, a legkisebb 5, a nagyobbak 12 évesek. Remekül érezték magukat, és a velünk futkározó kutyát is nagyon megszerették. Gyaloglói teljesítményükről csak annyit, hogy legalább másfélszer hosszabb utat tettek meg, mint a felnőttek (kb. 16–17 km), ennek egy részét a sáros, havas szakaszokon – futva.
Utunk a zöld határ másodszori átlépése után a kőszegi várnál ért véget. Hogy hányan találták meg párjukat a túra során, arról nem szól a fáma. Voltak, akik egyből a vasútállomásra indultak, de páran azért betértünk törzshelyünkre egy pohár forralt borra, pár szelet zsíros kenyérre.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!