Archívum

Fülöp Gábor elmondta: a szervezetben az egyensúlyt a diffúzió és az ozmotikus hatás biztosítja. A diffúzió során az oldott anyag, az ozmózis által viszont az oldószer részecskéi mozdulnak el. A diffúzió során az oldott anyag egészen addig szabadon áramlik át a sejthártyán, amíg egyensúlyba kerül. Ha azonban jelen oldatunkba olyan anyag kerül, ami nem juthat át a sejthártyán, maga az oldószer kényszerül át azon túlra az egyensúly megmaradása érdekében. A sejthártya ioncsatornáinak és fehérje természetű anyagainak köszönhetően féligáteresztő hártyaként működik.

A foglalkozás a sejten kívüli (extracelluláris tér) és a sejten belüli (intracelluláris tér) ionarányainak felvázolásával indult. Ezek alapján a gyerekek már tudták: a sejten belül a káliumion, fehérjék, magnézimion, sejten kívül a nátriumion, kloridion fordul elő nagyobb arányban. Fülöp Gábor látványos animáció segítségével mutatta be, miképp működnek a sejthártya „membráncsatornái”, miképp áramoltatja át az sejt (több más ion mellett) a nátrum és kálium ionokat. Vagy például egy idegsejtben ingerületet követően a nátrium-kálium pumpa működésének köszönhetően miképp áll helyre a természetes arány a sejt külső és belső terében.
Abban az esetben, ha az ember szervezete nem jut elég nátriumhoz, hiány keletkezik. Ez szív- és izomgyengeséghez, a fizikai állóképesség hiányához vezet. Súlyosabb esetben infúzióra szorul az illető, ami azért „különleges”, mert az izotóniás oldat összetétele megegyezik a szervezet belső folyadékterének ion-összetételével.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!