Archívum

A vetített képekhez igazodó beszélgetés narrátora, Tóth Kálmán múzeumpedagógus először a Bakay-ősökről kérdezte az előadót. Kiderült, hogy a délvidéki, szláv eredetű Bakalovich família férfi tagjai több generációra visszatekintve katonaként szolgálták a császárt. 1897-ben, amikor id. Bakay (Bakalovich) Szilárd, az 1. honvéd gyalogezred őrnagya, szívbénulás következtében elhunyt, négy fia – köztük a legidősebb volt az akkor 5 esztendős Szilárd – felnevelésének gondjai özvegyére maradtak. A családi hagyományok és a katonatisztek árváinak kijáró jelentős tandíjkedvezmény szinte predesztinálta a testvéreket a katonai pályára. Felsőbb tanulmányaik előtt mind a négyen a kőszegi katonai alreáliskola növendékei voltak.

Bakay Szilárd katonai erényeit jól példázza, hogy ha előléptetéseit a megszokott időközökkel kapta volna meg, akkor már 7 éves korában ki kellett volna érdemelnie az elsőt. A beszélgetés során lépésről lépésre felidézett életút alapján egy széles látókörű, szigorú ember arcvonásai vázolódtak fel.
Íme, egy bizonyíték az előbbire: „A szovjetek húzódozása az angol, francia paktum megkötésétől szüli egyre-másra a legkülönbözőbb oláh, angol, balkáni terveket, melyek mind csak megerősíteni látszanak az a ma talán hihetetlennek látszó hírt, hogy a szovjetek Németországgal megegyezni készülnek.” (Részlet vitéz Bakay Szilárd ezredes, szófiai katonai attasé 1939. június 26-án, a balkáni helyzetről írott összefoglaló jelentéséből. vö.: Molotov–Ribbetrop paktum, 1939. aug. 23.)
Legendás szigoráról többek között [Maróti] Major Ákos hadbíró tiszt tett írásos tanúbizonyságot. Feljegyzése szerint Bakay (akkor már vezérőrnagyi rangban, a Keleti Magyar Megszálló Csoport parancsnokaként) kemény intézkedéseket foganatosított a polgári lakosság nehéz helyzetét kihasználva nyerészkedő tisztek ellen.

A m. kir. 2. honvéd hadsereg doni katasztrófája után – amelynek során a vezetése alatt álló 5 megszálló könnyű hadosztály is súlyos veszteségeket szenvedett – Bakay Szilárdot a szombathelyi III. honvéd hadtest parancsnokának nevezték ki. Köztudomású volt róla, hogy nem szimpatizál a németekkel. A nyilas hatalomátvétel után a mauthauseni koncentrációs táborba került. Rabságának az amerikai csapatok megérkezése vetett véget.
A világháborús katonai tevékenység kivizsgálására létrehozott igazoló bizottság itthon azonban vádat emelt ellene. A vádat különösen Rákosi Mátyás „A magyar jövőért” című, Moszkvában írt és kiadott könyvében szereplő valótlan állításokra alapozták. A népbíróság felmentő ítélete ellenére, 1946. április 11-én Szombathelyről, Lipp Vilmos utcai (ma: Somlay Artúr utca) lakásából a szovjet titkosszolgálat emberei elhurcolták. 1947. március 17-én, valószínűleg Sopronkőhidán, kivégezték és elhantolták. Rehabilitálására 1991-ben került sor, Göncz Árpád köztársasági elnök posztumusz vezérezredessé léptette elő. Emlékét egykori szombathelyi lakóházának falán elhelyezett emléktábla őrzi.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!