Aktuális

Aktuális

Múzeumbarát természetjárók hagyományos gerinctúrája

2019.01.24

Kis szakosztályi történelemmel kezdeném a beszámolómat. Rábai Péter korábbi szakosztályvezető rendelkezésemre bocsátotta a múzeumbarát természetjárók és elődjei gazdag programját.

Látkép a Kendigről

A 2000 áprilisától kezdő anyagot tanulmányozva kiderült, hogy 2001 januárjában a ma már hagyományos gerinctúra még „Korona túra” névre hallgatott, 2002-től „Kendigi túra”, 2004-től pedig már „Gerinctúra” volt az elnevezése.

Akárhogy is nevezzük, a 2019. évi legalább a 19. alkalom, hogy végigjártuk a Velem Szent Vid – Hörman-forrás – Kendig – Óház-tető – Kőszeg útvonalat. Persze nem zárom ki a lehetőségét annak, hogy már korábban is megvalósult ennek a szép útvonalnak a végigjárása. Ha csak a rendelkezésemre álló írásos feljegyzésekre hagyatkozom, akkor jövőre lesz a jubileumi 20. gerinctúra.

Indulás Velemből

De most térjünk vissza a mába. Az időjárásra nem volt panasz. 0 Celsius körüli időben, szélcsendben tudtunk gyalogolni. Az alacsonyabb szinteken nyoma sem volt a hónak, de azért 500 méter felett már találtunk belőle. Korábban 60–100 fő is részt vett ezen a túrán, a buszok menetrendjének kiírása is úgy volt meghatározva, hogy a kőszegi természetjáró társaink is tudtak csatlakozni hozzánk Velemben a túra kiinduló pontjánál. Nem tudni miért, ez alkalommal csak 22-en gyűltünk össze a velemi buszfordulónál. De nem keseredtünk el emiatt: aki nem jött el, az csak sajnálhatja, ugyanis szép kirándulásban volt részünk. Ekkora létszámnak is meg van az előnye, nem szakad szét a gyaloglók csapata.

Szent Vid alatt

Süle Antal vezetésével vágtunk neki az első emelkedőnek, felkaptattunk a Szent Vidre. Szint: 550 m. Itt rövid időre megálltunk a napsütésben, majd irány tovább a Hármashatár-hegy (724 m) melletti pihenőhely. Miután az út emelkedős részét befejeztük itt, a következő félórában elfogyasztottuk elemózsiánk javát, kifújtuk magunkat a kaptatók után. Ez után egy kis föl-le következett az útvonalon, hogy megint felmehessünk a 725 m magas Kendig-tetőre. A kilátás innen pazar volt Ausztria felé, ahol az Alpok havas vonulatai látszottak. Annyira azért mégsem volt tiszta az idő, ugyanis a soproni TV tornyot nem láttuk észak felé. A Kendig keleti oldalán már jócskán tapostuk a havat a pár évvel ezelőtti vihar által ledöntött fák tuskómaradványai között. De a természet dolgozik, a tuskók között helyenként már 2 méter magas cserjék törnek az ég felé. Itt, ezen a 600 méter feletti szakaszon figyelni kellett a lépteinket, mert a lefagyott, csúszós havon gyakran akaratlan mozgásokra kényszerültünk, amelynek a vége a jégre való huppanással végződött.

Vöröskeresztnél

A gerincen tovább haladva a Kopasz-Kendig után, de még a Vöröskereszt előtt vagy 300 méterre, volt egy meredekebb szakasz lefelé, amin csak rézsutosan volt érdemes végighaladni a jeges hóban a kockázatok elkerülése végett. A Vöröskereszt után az OKT kék szalagját követtük az Óház-tetőig (600 m). Rövid megállás, páran felmentek a kilátóba körülnézni, majd most már tényleg lefelé haladtunk a Kincs-pihenőhöz, ahol forró tea, forralt bor fogyasztása került napirendre. Innen pedig irány Kőszeg. Kőszegen a társaság szétoszlott, de páran a Bécsi kapu étteremben egy finom ebéddel, egy pohár vörösborral zártuk le a túrát.

Urbán László

Képgaléria


A képek nagy méretben történő megtekintéséhez kattintson a kiválasztott képre.


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Segítsd munkánkat egy megosztással!

Vissza