Archívum

Ifj. Karáth László, a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium ny. igazgatója és tanára hozta el édesapja 2. világháborús emléktárgyait, dokumentumait és feljegyzéseit a Savaria Múzeumban tartott beszélgetésre. A rendezvény házigazdája, Tóth Kálmán múzeumpedagógus kérésére vendége kinyitja a harctereket járt táskát, amelyből a korabeli katonai térképek mellett egy kisméretű, eleinte tintával, majd tintaceruzával telerótt kockás füzet kerül elő. Id. Karáth László, a Magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalj távbeszélő szakaszának parancsnoka e füzetbe jegyezte le mindazon események summázatát, amelyeket csapategysége az 1944. május 20-i mozgósításától kezdve 1945. április 25-ig átélt.

1980-ban, amikor id. Karáth László a kámoni iskola katedrájának búcsút mondva nyugdíjba ment, elhatározta, hogy legépeli harctéri naplója tartalmát. Céljai időközben kibővültek: három év alatt összegyűjtötte és sajátjával összevetve kötetté szerkesztette 11 egykori bajtársa feljegyzéseit és visszaemlékezéseit. Munkájának tudományos igényességét jelzi, hogy mindezen források mellett hozzáférhető hadműveleti naplókat, harcleírásokat és publikációkat is felhasználta. Így született meg az a közel 400 oldal terjedelmű, saját készítésű fényképekkel és térképvázlatokkal illusztrált kézirat, amelyet fia most a világháló segítségével, saját weboldalán minden érdeklődő számára hozzáférhetővé tett.

Id. Karáth László (1920–1990) Mikosszéplakon született. A kőszegi tanítóképző elvégzése után egy évig a bodorfai lurkókat oktatta a betűvetésre, majd 1941–1945 közt karpaszományos katonaként teljesített szolgálatot. Csapategységét, az 1. magyar hadsereg kötelékébe tartozó, Csáktornyán állomásozó 17/II. zászlóaljat 1944 júniusában Galíciába vezényelték. A harctérre indulás pillanatait így örökítette meg naplójában az akkor zászlósi rangot viselő szakaszparancsnok:
„1944. június 19. … Eskü után búcsúzik tőlünk a város, mi pedig a várostól. Kapunk tőlük virágot, szeretetcsomagot (tartalma: konzerv, sütemény, kalács, keksz és szentkép), amit a vonatban osztunk szét minden egyes embernek. Természetesen egyénileg is sokan búcsúznak valakitől. Én egy szép rózsacsokrot és egy kis érmécskét kapok. Indulás előtt egy fél órával feladom szüleimnek azt a csáktornyai képeslapot, amellyel tőlünk búcsúzom. 10 órakor kigördül velünk a felvirágozott vonat az állomásról. Szerelvényünk 118 tengelyből áll, melyben van egy 3. oszt. tiszti kocsi és egy „G” hálókocsi.”

A 17/II. zászlóalj számára a következő 3–4 hét viszonylagos nyugalomban telt el. Július közepén a Vörös Hadsereg hatalmas erejű támadást indított. A hadművelet július 23-án reggel 8 órakor vette kezdetét a magyar arcvonalon.
„1944. július 23. … 07 óra 45 perckor a sztálinorgona csinál ébresztőt. Igaz, hogy vasárnap van, így az orgonaszó aktuális. Hogy a hangverseny tökéletesebb legyen, besegít neki a hagyományos tüzérség is és az aknavetők sem maradnak ki a koncertből. 55 percig tart a pergőtűz. Óriási szerencsénk, hogy a tűz nem rajtunk, hanem a vonalon és azon a falucskán fekszik, ahol nekünk, mint tartalékoknak lenni kellene.”

Id. Karáth László hadtörténészi alapossággal megrajzolt térképei sorra jelentek meg a kivetítőn. Az ábrák a kritikus napokra vonatkozóan óráról órára érzékeltetik csapatmozgásokat. Ifj. Karáth László magyarázatai, a visszaemlékezésekből vett idézetek és a fényképfelvételek segítségével ezúttal egészen 1944. október 15-ig, Horthy fegyverszüneti bejelentésének napjáig követhette nyomon a hallgatóság a harctéri eseményeket, jelesül a 17/II. zászlóalj rádiós szakaszának küzdelmeit.

Hogy miként alakult id. Karáth László és bajtársainak további sorsa, arra egy újabb rendezvény keretében, 2017 őszén fény derül majd.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!