Archívum

– Személyes beszélgetésünk során említetted, hogy a történelem, mint levegő vett körül Téged. Kiteljesedésedet segítették tanáraid, akik féltő gondoskodással viseltettek irántad és diáktársaid iránt. Például Palkó István magyar-latin szakos tanár, kiváló nyelvész, aki később a tanítóképző igazgatójaként ment nyugdíjba, vagy dr. Fehér Gézáné osztályfőnököd igazi tanáreszmények voltak. Az oktatás számos technikai változáson ment keresztül a ’70-es években használt diavetítőtől napjaink 4.0-ás technikai forradalmáig. Ami viszont a mai napig változatlan erővel hat a diákok fejlődésére, az a pedagógus személyisége, aki aktivitásával, ötleteivel és kreativitásával mozgatja a folyamatokat.” – összegezte felvezető gondolatait Bodó Judit.

A szép számú hallgatóságot alkotó tisztelők, múzeumbarátok, egykori tanítványok megtudhatták, hogy Wirth tanárnő pályaválasztásánál felmerült a grafikusi irány is. Fábiánné Biczó Ilonától tanult rajzolni. 11 éves korában, Gazdag Erzsi felkérésére elkészítette a Mesebolt kötet illusztrációit. Bár végül nem ez a változat került nyomdába és a tehetségesen rajzoló Zsuzsából nem lett grafikus, e képességének jó hasznát vette későbbi pedagógusi pályája során. Az ELTE magyar-történelem szakán szerezett diplomát 1962-ben, majd tudását egykori alma materében, a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban kamatoztatta, ahol a szaktanárként, osztályfőnökként valamint a humán tantárgyak integrált oktatásának vezetőjeként is tevékenykedett.

– Kanizsais diák voltam. – mondta büszkén a vendég, és szeme szeretetteljesen, emlékekről élénken csillogott. – Tanári pályámon végigkísért az útravaló, amit tanáraimtól kaptam. De elég későn jöttem rá, hogy erről van itt igazából szó. Kellettek a pályakezdő évek botladozásai. Ez együtt járt a kibontakozó felelősségtudattal, hogy tudok-e olyan útravalót adni, amilyet annak idején én kaptam. Célom egy egységes műveltségi szint átadása volt, de szomorú élményeim is voltak. Második évben a magyar irodalom tantervben szerepelt a reformkor irodalma, de történelemből csupán a következő évben került sor a korszak tárgyalására. Az irodalomból megalapozott tudás a tanulókból a nyári szünet alatt egyszerűen elpárolgott. Lépésről lépésre alakult ki bennem, hogy elsősorban tanulni kell megtanítani a diákokat, hogy az igény és a készség meglegyen bennük. Hogyan? Meg kellett ismertetni velük a felfedezés örömét, mert ugyan mi fér bele a 45 percbe?

Dr. Wirth Zsuzsanna elmondta, hogy az 1980-as évek közepén bekapcsolódott az Országos Pedagógiai Intézet kísérleti programjába, amelynek során saját, gyakorlatban már korábban alkalmazott módszereit tantárgyi keretek megkötése nélkül válthatta valóra. Egy-egy ilyen délutánon, fakultáción az általa vezetett kiscsoport tagjai életközeli ismeretekben részesültek első kézből. Módszerének alapját a közművelődési intézmények aktív közreműködésével a forrásalapú oktatás, helytörténeti kutatás képezte. Ehhez azonban ki kellett mozdulni a tanterem falai közül. A program megvalósításához iskolai könyvtáron túl a Savaria Múzeum, a levéltár, a Smidt Múzeum, a Berzsenyi könyvtár Savariensia gyűjteménye és a püspöki könyvtár is segítséget nyújtott.

A fakultatív történelemoktatást szolgálta Wirth tanárnő saját szerkesztésű videofilm sorozata is, amelynek néhány rövid részletét a pódiumbeszélgetés során Bodó Judit felvillantotta. A „faktos” pedagógiai programhoz két kiadvány készült: „A múzeum” és „A levéltár” címmel.

Dr. Wirth Zsuzsanna nyugdíjas éveit elmélyült helytörténeti kutatómunkával tölti, rendezi a Szombathelyi Evangélikus Egyházközség levéltári iratanyagát. Egykori tanítványai gyakorta felkeresik, kikérik tanácsait.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!