ArchÃvum
Lendva rejtett kincsei
Feltöltve: 2018.04.28
Ezen a napon a pár évvel ezelőtti kirándulásból kimaradt látnivalókat: a zsinagógát, a vár kiállításait és a kilátótornyot Lendván, majd Seloban (Nagytótlakon) a középkori rotundát tekintették meg a múzeumbarátok.
A zsinagóga tablóin és tárlóiban magyar nyelvű feliratok is tájékoztatják a látogatókat. Alsólendván a 18. század második felétől kezdődött a zsidóság letelepedése. A zsidók kereskedők, kisiparosok, vendéglősök, orvosok, takarékpénztárok alapítói, ipari üzemek tulajdonosai, ügyvédek és a város befolyásos, gyakran vezető személyiségei voltak. Az 1. világháború előtt Lendván néhány ortodox zsidó család is élt, de ők az évek során asszimilálódtak. A lendvai zsidóság többsége a 2. világháború előtt neológ volt. Magyarul, németül és horvátul beszéltek. 1944. április 26-án a magyar csendőrség parancsára jelentkezniük kellett a zsinagógában, másnap elvitték őket Auschwitzba.
1866-ban, Schacherlesz Mózes rabbi szolgálata idején kezdték meg a ma is álló zsinagóga építését, amely a maribori mellett az egyetlen még ma is létező imaház Szlovéniában. A lendvai zsinagógában 80 ülőhely volt a férfiak, a galériarészen pedig 60 a nők számára. Jelenleg az épület belsejét a galériát támasztó hat aranyozott, hornyolt, korinthoszi oszlopfővel ellátott vaspillér díszíti. Az eredeti berendezésből csupán az óra maradt meg. Szakrális létesítményként a zsinagóga 1944-ig működött, amikor a zsidók elhurcolását követően megszűntek a vallási szertartások.
A Lendvai Galéri-Múzeumnak helyet adó várban az állandó kiállítások mellett most a „Variációk Herendre” című időszaki porcelán kiállítást csodálhattuk meg. De legelőször egy magyar nyelvű rövidfilmet tekintettünk meg Lendváról és a városban található kiállításokról. A „Vár a vártán” című kiállítás felújítás alatt van, de a fegyvergyűjtemény néhány darabja megtekinthető a földszinti folyosón elhelyezett tárlókban. A néprajzi kiállítás a hetési népi textilkultúrát mutatja be. Zala György (1858–1937) szobrász Lendván született, legismertebb alkotása a budapesti millenniumi emlékmű a Hősök terén. Ennek makettje is látható a lendvai várban berendezett Zala György Emlékszobában. Gálics István (1944–1997) festőművész és grafikus lepkegyűjteménye lenyűgöző. A lendvai Nemzetközi Művésztelepen készült bronzszobrok gyűjteménye a padlástérben kapott helyet.
A 266 m magas dombon álló vár után tovább kapaszkodtunk autóbuszunkkal a Lendva-hegyre, a 302 m magasan, 2015-ben felállított kilátótoronyig. A Vinarium elnevezésű torony 53,5 m magas. Tetejére lifttel, vagy 240 lépcsőn lehet felmenni. Fentről 4 ország: Szlovénia, Magyarország, Horvátország és Ausztria felé van kilátás. A kilátó üvegezett, 8. emeletén jelenleg 4 ország hímes tojásaiból rendeztek kiállítást. A földszinti büfében kapható a „prekmurska gibanica” (muravidéki rakott rétes). A torony melletti fabódékban vágottzsíros kenyér hagymával, lángos, sonka, kolbász és Lendva-hegyi borok kóstolhatók.
Utunk utolsó állomása a Seloban (Nagytótlak) található körtemplom volt, amely a 13. század közepén épült. A kő alapzaton téglából épült falakat kúp alakú zsindelytető fedi. Belsejét a 14. század közepén festették ki, közvetlenül a nedves meszelésre, késő gótikus stílusban. Legjobban a kupola festményei maradtak fenn. Ezen Krisztus egy szivárványon áll, a Hold a Nap és a négy evangélista jelképe körében. Jó állapotú még a Krisztust az olajfák hegyén ábrázoló jelenet is.
A Pártosfalva/Prosenjakovci és Magyarszombatfa határátkelőn érkeztünk vissza Magyarországra. A szép, napos idő egész nap kitartott, így a múzeumbarátok 50 fős csapata vidáman töltötte a napot.
