ArchÃvum
Kőbe vésett történetek
Séta a Lapidariumban
2019.05.23
A múzeumbogarak megfogyatkozott, ám lelkes társaságának e péntek délutánon Tóth Kálmán azt javasolta, hogy ismételten tekintsék meg a Savaria Múzeum kőtárát, amely még számos érdekességet tartogat – és nem csupán az „újoncok” számára.
A foglalkozás latin rövidítések magyarázatával és játékkal kezdődött, megdolgoztatva a jelenlévők memóriáját. A kőtárban elsőként egy különleges kőemlékhez vezette a gyerekeket Kami. A hatszögletű márvány bázist a rajta lévő felirat szerint Lucius Neratius Priscus, Pannonia Superior legátusa készíttette. Oldallapjain ifjú szolgálók tunikás alakjai, Fortuna, Providentia, Mars valamint Venus ábrázolása látható, sajnos csupán deréktól lefelé. A talpazat alatti elhelyezett rekonstrukciós rajzon megtekinthették a gyerekek, hogy milyen lehetett az itáliai mesterek munkáját dicsérő alkotás teljes (sz)épségében.
Ezt követően Lucius Valerius Valerianus (Felső-Pannonia főpapja) Nemesisnek ajánlott áldozati oltárának vizsgálta következett. A kőemléket a Kálvária domb alatt, az egykori savariai színház közelében találták.
Halottaik tisztelete rendkívül fontos volt a rómaiak számára. A kőtár talán legszebb darabja a Sempronius család sírköve, amely a família 6 tagjának állít emléket, feltűntetve az elhunytak életkorát. Képmezőjének jelenete a halál kettősségét: az elragadást és megszabadulást szimbolizálja. Egy másik, Tanakajdról származó sírkő feliratából pusztán egy mondat maradt ránk:
„Kívánjuk valamennyien, hogy legyen neked könnyű a föld.” (OPTAMVS CVNCTI/SIT TIBI TERRA LEVIS”).
A felirat feletti képmezőben Alkésztisz és Admétosz mitológiai jelenete látható: a férjéért életét áldozó Alkésztiszt Hercules visszavezeti a búsongó Admétoszhoz. A sírkő timpanonjában a Hold hercegnője és Endymion pásztor történetét jelenítette meg a kőfaragó mester. A hercegnő örök álmot alvó kedvesét látogatja éppen. Vajon egy korán elhunyt kedves, ifjú feleség sírköve lehetett? Vagy a fent említett jelenetek nem állnak kapcsolatban az elhunyttal? Ezt sajnos nem tudhatjuk.
A Savaria Múzeum lapidariumának egyes kőemlékein településnevek is olvashatók: Carnuntum, Siscia, Emona, Antiochia. S hogy igaz a mondás, miszerint: „minden út Rómába vezet”, arra ékes bizonyítékul szolgál az egyetlen fennmaradt római kori „térkép”, a Tabula Peutingeriana néven ismert képes útvonalleírás (itinerarium). Ha már az utaknál tartunk: Savaria Rómától 675 római mérföldre fekszik, hirdeti a feltehetően Savaria alapításának idején állított, sajnos töredékesen ránk maradt mérföldkő.
A kőtári utazás zárásaként a két keresztény vándorfestő, az 50 évet 11 napot élt Launionus és a 25 évet 7 napot látott ifjú Secundinus emlékére állított, christogrammal ékesített sírkövet vizsgálták meg alaposabban a gyerekek. A délután „kőkeresgélő” feladattal zárult.
Sztelly
