Archívum

Akkor még a Kárpát-medence jelentős részét dús erdőségek hűsítették, ingoványos lápvidékek borították. Erdeink pompás vadakban, szárnyasokban bővelkedtek, vizeink halaktól hemzsegtek. Egészen másként kell hát elképzelnünk azt a világot, amelybe a Vasi Múzeumbarát Egylet és a Savaria Múzeum 20. alkalommal megrendezett régésztáborának 18 résztvevője csöppent.

Naptárunkat 1495 nyaráig kell visszapergetni. Ez idő tájt (1490–1516) II. Ulászló uralkodott Magyarországon és hasonló gondokkal kellett szembenéznie, mint nekünk az elmúlt másfél év során, ugyanis egy járvány, a rémséges pestis szedte áldozatait. A király, hogy a vészt elkerülje, elhagyni kényszerült budai székhelyét és vadászkörútra indult. Csákvártól Pozsonyig tartó körútjáról, amelynek során a püspöki mezővárosban, Szombathelyen is megfordult, Antonio Bonfinitől értesülünk. Noha az útvonalvonal egyes állomásai ismertek, az út során történteket homály fedi. Ezzel már a fantáziának van dolga, jobban mondva leginkább munkatársunknak, az írói vénával megáldott Schmidtné Vinczi Rékának volt, aki izgalmas történetbe ágyazta Dobzse László utazását. Az irodalmi igényességű elbeszélést tudáselmélyítő interaktív vetélkedő, ügyességi és kézműves feladatok szakították meg. A résztvevők egy játék során megismerkedtek a korszak tárgyi hagyatékával és a középkori Magyarország faunájával, illetve jelentős személyiségeivel – és nem utolsó sorban egymással is. Bevezetésként megtekintették a „Fejezetek a szombathelyi vár történetéből” című filmsorozat első részét.

A táborba ellátogatott a varjúmaszkos pestisdoktor, aki elindította útján a királyt és magát a történetbe ágyazott vetélkedőt. Az uralkodót követve a gyerekek „vadásztak”: néha-néha bakot lőttek az állati ki-kicsodán, amit latin-magyar állatneves keresztrejtvény követett. Bekukkantottak egy takácsmester műhelyébe, ahol aztán fonóverseny kezdődött. A legrövidebb, vagyis a legszorosabban font öv tulajdonosa nyerte a kört. Ebéd után a Járdányi Paulovics István Romkertben folytatódott a program. A táborozók Mártfai Márta jóvolátból elsajátíthatták az ostábla játék fortályait. (A játékszabályokat tartalmazó vetítés innen letölthető.)

Úgy tartják, hogy Olmützben „ostábla játszása” közben ismerkedett meg II. Ulászló király és Beatrix királyné. S mert a szabályok megismerése nem mentesít a táblakészítés aprólékos munkálatai alól, a gyerekek egy csoportja Tóth Kálmán vezetésével hozzálátott saját ostábláinak elkészítéséhez. Ezalatt a többiek szíjgyártónak álltak, és Poszpischil Barnabás társaságában csinos kis bőrtarsolyt fabrikáltak.

Másnap a Savaria Múzeumban folytatódtak II. Ulászló király kalandjai. Újlaki Lőrinc, aki nem átallott ökörnek titulálni a királyt, megtanulta, hogy az ökörnek is van szarva: a felségsértést birtokai egy részének eladományozásával bűntette az uralkodó. Arról, hogy mely vétségekért milyen büntetések jártak a 12–15. század között, Ágoston Eszter tartott rövid, borzongató vetítést. Aztán több érdekes interaktív játékra is sor került, ahol a csapatok földtani és vízrajzi ismereteiket tehették próbára, a király imájának szövegét rekonstruálták, majd Várnainé Balogh Beta középkori öltözék- és fegyverismereti kvízén igyekeztek tudásuk legjavát adni.

Majd Bea vetítettképes előadást tartott az Árpád-kori templomokról. Levetítette Piroska János Lukács (táborozó társunk) jáki, csempeszkopácsi, magyarszecsődi és vasvári templomról készített videófilmjét.

Ebéd után kerékpárra pattantak a táborozók, hogy Papp Ildikó Katalin régész vezetésével ízelítőt kaphassanak a jáki Szent György templomban és környékén zajló műemléki, régészeti kutatások eredményeiről. Rendkívüli élmény volt, hogy bepillanthattak a kőrestaurátorok munkájába, láthatták Jáki Nagy Márton nemrég feltárt, felételezhető nyughelyét és az egykori kincstár boltívei alatt mesélhetett nekik dr. Kiss Gábor régész egy feltételezhető római kori aranykincsről. Mindezen élmények birtokában nem is tűnik komoly megterhelésnek a bringázás a rekkenő hőségben.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!