Archívum

A Hallstatt-korról egy korábbi múzeumbogár klubfoglalkozáson már szó esett. A mintegy 3 és fél évszázadon át virágzó műveltség régészeti leletekre alapozott megismerését terepszemle helyett jobb híján fotók vizsgálatával és magyarázatával kezdték a múzeumbogarak.
A Hallstatt-kultúra Közép-Európa első egységes anyagi műveltsége volt, területe Kelet-Franciaországtól a Dunántúlig, Skandináviától az Alpokig terjedt. Magas szintű technikai tudásról tanúskodó bronz és vaseszközeik, kerámiaedényeik a korabeli kereskedelmi útvonalakon Európa távolabbi területeire is eljutottak.
Jellemző a vezetőréteg temetkezési szokása: a holttestet elégették, a sírkamra fölé hatalmas földhalmot emeltek. A gyerekek által elemzett régészeti helyszínrajzokból kiderült, hogy a tehetősebbek eme sírépítményeibe fegyvereket, kerámiatárgyakat, ékszereket, olykor lovat, mi több szekeret is elhelyeztek. Valószínűleg e szekéren tette meg az elhunyt az égetőhely felé tartó utolsó útját.

A hamvak számára készített egyes kerámiaurnákon szereplő stilizált ábrázolások jelentése vitatott. Lehetnek életből vett jelenetek, elbeszélések, mítoszok, vagy akár a halott búcsúztatásának rítusát is bemutathatják. Megjelenik rajtuk a szövés-fonás, tánc, áldozatbemutatás, vadászat.
Számos különleges tárgyat, például lábbelit díszítő aranylemezeket, kürtöt, bronzlemezekből összeállított, kerekekkel ellátott heverőt is láthattak kivetítve a múzeumbogarak. Ez utóbbiak Hochdorfban kerültek napvilágra.

A korábbi bécsi kirándulások alkalmával tapasztalhattuk, hogy a császárváros Természettudományi Múzeuma milyen gazdag Hallstatt-kori kincsekben. De elég csak pár lépést tenni a Savaria Múzeum kiállításában, hogy megtekinthessük a vaskeresztesi halomsírok leleteit, amelyek szintén e korszak hagyatékát őrizték meg számunkra.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!