ArchÃvum
Győrvártól Vasvárig
Sártenger és Vaskapu
2015.02.21
Kora reggel népes csapat gyülekezett a szombathelyi vasútállomáson. Sárvárról és Celldömölkről is érkeztek tagtársaink. Utunk a sárga jelzésen Győrvár – Hegyhátszentpéter – Petőmihályfa falvakon vezetett keresztül. Innen a tervezetthez képest kis módosítás történt: Kismákfa helyett a Vaskapun haladtunk át.
A módosítás oka az volt, hogy olvadás miatt keletkezett sárban az eredetileg tervezett útvonalon nehezen tudtuk volna elérni célunkat, Vasvárt. Meg kell vallani az igazat, így is volt mit kerülgetni egyes szakaszokon. A győrvári megállóban leszállva a vonatról, a töltés mellett elindultunk a falu irányába. Rövid megálló a Faluháznál, megtekintettük Béri Balogh Ádám faszobrát, majd elhagyva a Szent Erzsébet templomot, a műúton Hegyhátszentpéter felé indultunk. A falu előtt egy kis ligetben, egy forrás felett elfeledett beton koronát és egy királyfejét találtunk. Nagyon elhagyatott alkotás volt, a forrás felett elhelyezett, nehezen olvasható felirat tanúsága szerint 1977-ben újították fel utoljára! A faluban bekukkantottunk a nagyon szépen karbantartott tájházba, még a pajtaajtót is kinyitottuk, hogy megnézzük, mit rejt a régi épület. Petőmihályfa következett, ahol a falu főutcájáról balra lefordulva rátértünk egy gyalogösvényre, továbbra is a sárga sávjelzésen. No, innen már lehetőség adódott a bakancsok vízhatlanságának, sártűrő képességének ellenőrzésére!
Elemózsiánk első alkalombéli megkóstolására az út melletti Szent Bertalan kápolnánál nyílott lehetőség. A Vasvár felé futó műutat elérve, majd jobbra fordulva egy darabig jelzetlen úton haladtunk, hogy rátérjünk a piros + jelzésre. Innen bizony volt tócsakerülgetés, útszéli tüskés bokrokon való fennakadás. De azért töretlenül haladtunk a Vaskapu felé. A kapuőrség ugyan nem fogadott minket „vendégszerető nyílzáporral”, de e sorok írója a kaputoronyból lefényképezte a teljes útszélességben, farakásokon támadó „betolakodókat”. A Vaskapu keleti oldalán megpihentek harcoló csapataink. Itt Rábai Péter ismertette a sánc, a Katonák útja és a Vaskapu történetét.
Innen már csak négy kilométer volt hátra Vasvár széléig.
Átsétáltunk a parkerdőn, ahol a korabeli vasolvasztó műhely rekonstrukcióját is megtekintettük. Aztán olyan útra értünk, amelyet – hála az erdészet nehézgépeinek – igencsak sáros lábbal tudtuk gyalogolni. Vasvárhoz közel találkoztunk a tavasz hírnökeivel: sok-sok hóvirággal. A város határa előtt megszabadultunk bakancsunk nemkívánatos sár-feltétjétől, hogy viszonylag tiszta lábbelivel szállhassunk fel a vonatra. Összegezve túravezetőnk, Rábai Péter megállapította: a kedvezőtlen útviszonyok mellett bizony szép teljesítmény volt a 46 túrázótól a 19,5 km-es távolság megtétele!
