Gyermekvilágok - Kinderwelten

Carnuntum - A Duna partján, 35 percre Bécstől, 20 percre Pozsonytól található az ókori római város és Pannónia egyik legszebb múzeuma. Ide látogattak el a Vasi Múzeumbogár Klub tagjai.

A kirándulás jutalomút volt azok számára, akik a legaktívabban vettek részt a Gyermekvilágok - Kinderwelten című, régi tárgyakat gyűjtő pályázaton, amelyekből a diákok aztán jelenleg is látható nemzetközi kiállítást is rendeztek a Savaria Múzeumban.
A Szombathelytől 120-130 kilométerre fekvő Carnuntum két részből áll, minthogy valaha így épült: előbb a katonai tábor, aztán a civil városrész. Így a mai Petronell, illetve Bad Deutsch Altenburg településeket érintik a romok. Nyaranta itt római fesztivált is rendeznek: legióstalálkozóval, harci bemutatókkal, római receptek szerinti főzéssel. (A múlt hét végén a Savaria Legio Egyesület is részt vett a carnuntumi római játékokon.)
Deutsch Altenburgban van Pannónia legszebb és legnagyobb római kort bemutató múzeumi kiállitása. Carnuntumot a Kr. e. 6. században említik először a krónikák, Tiberius (Augustus veje) tábora volt itt. A római birodalmat fenyegető markomannok ellen akart harcolni a Duna másik oldalán; négy legiót hozott ide. A múzeum idegenvezetője igencsak elcsodálkozott, hogy a gyerekek tudták: egy legióba 5-6 ezer katona tartozott, vagyis 22 ezer legióssal lehetett számolni, akik családtagjaikkal együtt jöttek, vagyis körülbelül 50 ezer idegen érkezett hirtelen az akkor kelták által lakott földre. A kelták tehénpásztorkodással foglalkoztak itt, a rómaiak hozták a földművelést, hogy el tudják látni katonáikat. Először a katonai tábort építették fel, a kézművesek, kereskedők, családtagok a tábor környékén kaptak helyet. De hamarosan saját várost alakítottak ki, hogy ne kelljen elfogadniuk a katonák törvényeit. Az ily módon szétváló település a mai napig őrzi a kettősséget: külön amfiteátru- ma volt a katonáknak (m a: Deutsch Altenburg) és a civilvárosban (ma: Petronell) a polgároknak.
A Museum Carnuntium kiállitása bemutatja az őslakos kelták életét. Legfőbb táplálékuk a sertés volt, az írásbeliséget más népektől vették át. Hobbijuk volt a vadkanhajtás; a gyerekek megemlékeztek Asterix és társa kalandjairól. A keltákra telepedett rómaiak életéből valók az amforák, amikben olívaolajat hoztak idáig. Egy másik tárlóban terra sigilatát (pecsételt föld) láttunk, tipikus római agyagedényt, amely jellemző volt, de nem a legértékesebb; a fémedényekre voltak büszkék tulajdonosaik.
Na, gyerekek, tudjátok-e, miért volt fontos a borostyánkő ebben a korban? - kérdezte a római kor kutatója a múzeumbogarakat, nem tudván, hogy ők Savariából jött, a városuk múltjáról is jól tájékozott emberkék. (Mindig volt valaki, aki tudta a kérdésre a választ.) Carnuntum legfontosabb kereskedelmi eszköze a borostyán volt, hittek mágikus erejében, hogy dörzsöléssel feltölthető. A kővel betegségeket igyekeztek gyógyítani. A régészek a Borostyánkő út nyomait itt is megtalálták. A múzeumbogarak cseppet sem voltak meglepődve a római katona menetruháján, hiszen látnak ilyet nálunk is minden évben a Savaria Történelmi Karneválon: a saját legiosainkat masírozni korhű ruhában. Így láttak már pilum nevű hajítófegyvert is, és tudták, hogy a pajzs fontosabb volt mint a kard, mert össze lehetett törni vele az ellenfél állkapcsát.
Érdekes volt az ókori sírok története: ma fehér köveket látunk, azt hihetnénk, ez volt az ízlésük, pedig nem: a rómaiak mindent színesre festettek (élénk kékkel, pirossal, sárgával), csak a festék már rég lekopott. A kiállítás fotói bemutatnak egy városba vezető utat, mellette temetkeztek, jobbról-balról végig síremlékek. Azok is színesek voltak, és minél gazdagabb volt valaki, annál magasabb sírkövet állítottak neki. Innen lehetett látni még megérkezés előtt, milyen gazdag egy város.

ARCHÍVUM - ARCHIV

Két amfiteátrum egy városban



		ARCHÍVUM - ARCHIV Két amfiteátrum egy városban Vas Népe, 2007. június 08. Merklin Tímea Carnuntum - A Duna partján, 35 percre Bécstől, 20 percre Pozsonytól található az ókori római város és Pannónia egyik legszebb múzeuma. Ide látogattak el a Vasi Múzeumbogár Klub tagjai. A kirándulás jutalomút volt azok számára, akik a legaktívabban vettek részt a Gyermekvilágok - Kinderwelten című, régi tárgyakat gyűjtő pályázaton, amelyekből a diákok aztán jelenleg is látható nemzetközi kiállítást is rendeztek a Savaria Múzeumban. A Szombathelytől 120-130 kilométerre fekvő Carnuntum két részből áll, minthogy valaha így épült: előbb a katonai tábor, aztán a civil városrész. Így a mai Petronell, illetve Bad Deutsch Altenburg településeket érintik a romok. Nyaranta itt római fesztivált is rendeznek: legióstalálkozóval, harci bemutatókkal, római receptek szerinti főzéssel. (A múlt hét végén a Savaria Legio Egyesület is részt vett a carnuntumi római játékokon.) Deutsch Altenburgban van Pannónia legszebb és legnagyobb római kort bemutató múzeumi kiállitása. Carnuntumot a Kr. e. 6. században említik először a krónikák, Tiberius (Augustus veje) tábora volt itt. A római birodalmat fenyegető markomannok ellen akart harcolni a Duna másik oldalán; négy legiót hozott ide. A múzeum idegenvezetője igencsak elcsodálkozott, hogy a gyerekek tudták: egy legióba 5-6 ezer katona tartozott, vagyis 22 ezer legióssal lehetett számolni, akik családtagjaikkal együtt jöttek, vagyis körülbelül 50 ezer idegen érkezett hirtelen az akkor kelták által lakott földre. A kelták tehénpásztorkodással foglalkoztak itt, a rómaiak hozták a földművelést, hogy el tudják látni katonáikat. Először a katonai tábort építették fel, a kézművesek, kereskedők, családtagok a tábor környékén kaptak helyet. De hamarosan saját várost alakítottak ki, hogy ne kelljen elfogadniuk a katonák törvényeit. Az ily módon szétváló település a mai napig őrzi a kettősséget: külön amfiteátru- ma volt a katonáknak (m a: Deutsch Altenburg) és a civilvárosban (ma: Petronell) a polgároknak. A Museum Carnuntium kiállitása bemutatja az őslakos kelták életét. Legfőbb táplálékuk a sertés volt, az írásbeliséget más népektől vették át. Hobbijuk volt a vadkanhajtás; a gyerekek megemlékeztek Asterix és társa kalandjairól. A keltákra telepedett rómaiak életéből valók az amforák, amikben olívaolajat hoztak idáig. Egy másik tárlóban terra sigilatát (pecsételt föld) láttunk, tipikus római agyagedényt, amely jellemző volt, de nem a legértékesebb; a fémedényekre voltak büszkék tulajdonosaik. Na, gyerekek, tudjátok-e, miért volt fontos a borostyánkő ebben a korban? - kérdezte a római kor kutatója a múzeumbogarakat, nem tudván, hogy ők Savariából jött, a városuk múltjáról is jól tájékozott emberkék. (Mindig volt valaki, aki tudta a kérdésre a választ.) Carnuntum legfontosabb kereskedelmi eszköze a borostyán volt, hittek mágikus erejében, hogy dörzsöléssel feltölthető. A kővel betegségeket igyekeztek gyógyítani. A régészek a Borostyánkő út nyomait itt is megtalálták. A múzeumbogarak cseppet sem voltak meglepődve a római katona menetruháján, hiszen látnak ilyet nálunk is minden évben a Savaria Történelmi Karneválon: a saját legiosainkat masírozni korhű ruhában. Így láttak már pilum nevű hajítófegyvert is, és tudták, hogy a pajzs fontosabb volt mint a kard, mert össze lehetett törni vele az ellenfél állkapcsát. Érdekes volt az ókori sírok története: ma fehér köveket látunk, azt hihetnénk, ez volt az ízlésük, pedig nem: a rómaiak mindent színesre festettek (élénk kékkel, pirossal, sárgával), csak a festék már rég lekopott. A kiállítás fotói bemutatnak egy városba vezető utat, mellette temetkeztek, jobbról-balról végig síremlékek. Azok is színesek voltak, és minél gazdagabb volt valaki, annál magasabb sírkövet állítottak neki. Innen lehetett látni még megérkezés előtt, milyen gazdag egy város. A múzeumban a gyerekek beöltöztek tógába, tunikába