Archívum

Bár a 18. században már több filozófus és természettudós is közölte megfigyeléseit arról, hogy a kontinensek partvonalai helyenként összeilleszthetőek, tehát valószínűleg nem voltak mindig ott, ahol ma találhatók, a földrészek mozgásának gondolata csak a 20. században formálódott tudományos elméletté. Alfred Lothar Wegener (1880–1930) német meteorológus, sarkkutató és földtantudós az 1910-es évek elején fogalmazta meg a mai lemeztektonia alapjául szolgáló kontinensvándorlás gondolatát. Elméletét több mint fél évszázaddal később fogadta el a tudományos világ. A mozgás okainak kiderítéséhez azonban jóval mélyebbre kellett „ásni”: a választ ugyanis Földünk felépítésében – a földköpenyben lejátszódó anyagáramlásokban – találjuk meg elsősorban (de sok más tényezőt is számításba kell venni).

A földrészek kialakulását, vagyis az őskontinens, a Pangea feldarabolódása a földtörténeti középkor első időszakában, a Triász végén (kb. 200 millió éve) kezdődött el. A kontinensvándorlások együtt járnak az éghajlat megváltozásával, hatással vannak a tengerek áramlásaira és hőmérsékletére – ezáltal a növény- és állatvilágra is. (Gondoljunk csak arra, hogy kb. 250 millió éve a Földön élt fajok csaknem 90%-a, kb. 65 millió éve pedig a 70%-a pusztult ki viszonylag rövid idő leforgása alatt!)

Bizony mozog a Föld a talpunk alatt! Ha egy kontinens 1 év alatt 50 mm-t vándorol, akkor 150 év alatt az már 7,5 m elmozdulást jelent. Földünk jelenlegi arculatát többek közt a kőzetlemezek szét- és összetartó mozgása, súrlódása, és az ezek következtében megindult vulkáni tevékenységek alakították. A Kárpát-medence nyugati felének, és az azon át haladó Borostyánkő út földrajzi viszonyainak feltérképezése azonban már más tolla alá tartozik. Varga Péter előadásán résztvevő múzeumbogarak megalapozott ismeretek birtokában láthatnak hozzá földtörténeti, földrajzi kutatásaikhoz.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!