Aktuális

Aktuális

Életmentő húsleves, fonnyasztott salátalevél

Családom háborús történetei – 1. rész

2020.04.17

Nagy örömmel adjuk közre Mészáros Jánosné Kintli Mária bakonybánki vonatkozású történeteit. Reméljük, hogy a háromrészes sorozat olvasása közben több Vas megyei olvasónk is kedvet és ihletet kap a családi históriák lejegyzésére.

Életmentő húsleves

A 2. világháború idején én még nem éltem, de nagyapám, a szüleim, főleg édesanyám számtalan történetet meséltek ezekről az időkről. Mégis az 1. világháborús történetekkel kezdem, amelyeket a velünk élő apai nagyapám, Kintli György mesélt el számtalanszor, valószínű azért, mert ezek a történetek a túlélést jelentették neki.

Nagypapa az olasz fronton harcolt a háború alatt. Az első sokkoló története szerint ütközet közben egyszer csak azt vették észre, hogy nemcsak elölről, hanem a hátuk mögül is lövik őket! Ekkor álltak át az olaszok az antant oldalára.

Bakonybánki történetek

A második történet a „józan paraszti ész” jelentőségéről szól, erről egyébként édesapám egyik 2. világháborús története is tanúskodik. Nagypapának éppen egy olyan parancsnoka volt, aki valamiért nem nagyon kedvelte őt. Ez a parancsnok egy alkalommal felderítőket küldött előre. Papa érezte, hogy valószínű őt is kiválasztja a feladatra, ezért hát hasmenést színlelt, így nem került be a csapatba. A felderítők közül egy sem jött vissza, az ellenség mindet lelőtte.

Később papa fogságba esett és Albániában, egy Nyanya nevű faluban volt hadifogoly. Élelmük nem volt, éheztek, így a földeken a bent maradt krumplit, répát ették nyersen, de bármit megettek, ami a kezükbe akadt. (Papa 42 éves volt akkor.) A legyengült katonák tömegesen maláriát kaptak. (Ezt persze mi nem hittük el neki, csak akkor „rehabilitáltam” magamban szegény papát, amikor 1992-ben az Isonzónál és a Doberdónál jártam, és ott kiderült, hogy valóban nagy maláriajárvány pusztított a harctéren és több tízezer katona halt meg a betegségben.) Nagyapámék viszont észrevették, hogy az albán asszonyok főzik a birkahúst és a levét kiöntik. Elkérték tőlük a levet és ezt itták. Később még arra is rávették az asszonyokat, hogy burgonyát, répát és egyéb zöldségeket tegyenek a hús levéhez, így jutottak egy kis tápláló húsleveshez, amit ott nem ismertek, tehát nem is ették. Nagypapa szentül meg volt győződve arról, hogy ezért élték ők túl a járványt. Igaza lehetett.

Kintli

Megjegyzem még, hogy gyermekkoromban egyedül nagypapa ette nyersen az uborkát és a paradicsomot. Ült a pince előtti lépcsőn kezében az uborkával és miután picit megsózta, a bicskájával vágott egy karikát belőle és megette. Minden más nélkül, tehát semmit sem evett hozzá, sem a paradicsomhoz. Ezért mindenki megmosolyogta akkor. A fejes salátát sem úgy ette, mint mi, hanem a salátalevet meg kellett forralni neki és még forrón ráönteni a salátalevelekre, pár percig forralva fonnyasztani és utána pár csepp olajat tenni rá. Melegen ette salátaként húsételek mellé. Olyan volt a kinézete, mint a mosogatórongy. Szerintem ezeket is a Balkánon tanulta. 87 évig élt.

Mészáros Jánosné Kintli Mária


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Segítsd munkánkat egy megosztással!

Vissza