Archívum

A programegyeztetés kiválóan sikerült a két szakosztály, a VMbE és a soproni vasutas természetjárók között. A közös gondolat jegyében a szervezésben a soproniak részéről Schlosser Péter, a vasiak részéről Urbán László vettek részt.
Vegyük sorra a nap történéseit! A meteorológiai előrejelzés nem ígért esőt, de heves szélviharokat jósolt. Megjegyzem, ez utóbbi nem akadály a lelkes túrázók számára.
A cívisváros vasútállomásán fogadtak minket a helybeliek, majd buszra szálltunk és kiutaztunk a Lővér Szállóhoz, közös túránk kiindulópontjához. Schlosser Péter, a soproniak szakosztályvezetője indította a nagy létszámú csapatot a Lövérek bejárására. Mi szombathelyiek 34-en voltunk, és – milyen véletlen – a soproniak is hasonló létszámmal gyalogoltak velünk a friss tavaszi zöldbe burkolt erdőkben, hegyekben.
Miután egy erdei játszótér mellett elkészült az első közös fotó, felkerestük a Borostyánkő út földhányásait, majd az Ojtozi emlékmű mellett haladtunk el. Első komolyabb úti célunk a Bögre-forrás volt. A soproniak elmondása szerint a kissé elhanyagolt forrás és környéke valaha nagyszerű pihenőhely volt. Remény van rá, hogy a közeljövőben újra visszanyerje régi szépségét.
Innen a Daloskő irányába indultunk. Megtudtuk, hogy ez a hely a soproniak évindító túrájának célpontja. Itt elénekeltük a Himnuszt és egy kis ünneplésre is sor került: felköszöntöttük a társaság legidősebb tagját, egy 80 éves hölgyet, akinek e napon volt a születésnapja. Az idős hölgy vidáman, fitten gyalogolt velünk az út során.

A szívmelengető pillanatok után a Károly-kilátó felé vettük az irányt, ahol letáboroztunk. Soproni barátaink táskáiból előkerültek a meglepetéscsomagok. Finom süteményekkel, valamint egy-egy pohár jó soproni borral kínálták minket, vendégeket. Miután ettünk-ittunk, a helybéliek egy része itt befejezte a túrát, ők lementek a buszmegállóhoz. Mi pedig több mint negyvenen, az egész szombathelyi csapat a maradék soproniakkal, tovább indultunk az ágfalvi csata emlékhelyéhez. Schlosser Péter barátom itt lelkesen ismertette az első világháború után történteket, a „rongyosok” harcát az osztrák csendőrök ellen, aminek eredményeként kiírták a népszavazást a város hovatartozásáról. Sopron visszakerült Magyarországhoz és megkapta a Hűség Városa kitüntető címet.
A lelkes csapat innen továbbhaladt a Vashegyi-páholy és a Gloriette-kilátó útkereszteződéséhez. Először a páholy fakerítésére támaszkodva a meredély felett Sopron háztetőit tekintettük meg, majd 30 métert felfelé gyalogolva felmentünk a Vashegy ormán a Gloriette-kilátóhoz. Újabb csoportkép készült, majd gyönyörködtünk a Harka településre nyíló látványban, de szerencsénkre a tiszta időben láthattuk a Schneeberg hófedte csúcsait is.

Az utolsó célpontunk a Sörház-kilátó volt. Odafelé menet bekukkantottunk a Taródi-vár udvarába. Akik először jártak itt, felmentek a toronyba, gyönyörködni a panorámában. Innen aztán tényleg lefelé indultunk. Az állomás felé vezető úton akadtak, akik betértek az Erzsébet-kerti sörözőbe, többen pedig az állomás felé indulva az eligazítás után elváltak a csapattól. A „kemény mag” betért a Gyógygödörbe egy falat ételre, egy pohár italra. Elkísért minket pár soproni társunk is, akik érdekes módon GPS nélkül is tudták az utat…
A vasútállomáson aztán, ahova hűségesen elkísértek bennünk a soproni hölgyek, szívélyesen elbúcsúztunk egymástól. Miután új barátokra és rokon természetbarát lelkekre tehettünk szert, megfogadtuk, hogy a találkozónknak lesz folytatása. Éljen Sopron és Szombathely barátsága!

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!