Tréfáit nem, költészetét és hagyatékát azonban komolyan kell venni. Zseniális ritmikai játékai, filozófiai értekezései mellett jelentős mennyiségű műfordítást (több mint 80 nyelvből fordított!), számtalan levelet, bennük „szertehintett” költemények sorát hagyta az utókorra.
A költőházaspár, Károlyi Amy és Weöres Sándor rendezésre váró, több mint 35 ezer oldalnyi hagyatéka óriási feladatot ró az irodalomtörténészekre – mondta Lőcsei Péter. Előadásában beavatta a megjelenteket a költőzseni szombathelyi kapcsolatrendszerének feltérképezése során végzett „nyomozómunkájába”, s megosztotta velük az „utolsó percben” lefolytatott interjúk legérdekesebb adalékait. Például, hogy Weöres Sándor ido nyelven írott zsengéit kémiatanára, Csatkai József jelentette meg.
Amit én a mezőn elvégezni bírok,
tízszer jobban végzi akármelyik béres,
de amit a papír-mezőn elmulasztok,
az Isten sem viszi énnélkülem véghez.
A gyakorlatias, gazdálkodó katona édesapa nem értékelte fia örökké játékos természetét, költői szárnypróbálgatásait. Sándorka olykor elmélázó, részvétteljes, ámde kritikus, pesszimista világszemlélete ellenére élet- és természetszerető ifjúvá cseperedett. A vetített felvételek sorában láthattunk a kis „Cina” első kézírását, bizonyítványában a jegyeinek romlását, a Walesi bárdokról készített iskolai fogalmazását. Arany János iránti tiszteletét később irodalmi parafrázisaiban is kifejezésre juttatta, Arany négyféle hangnemét szólaltatva meg saját, tömörségre törekvő stílusában. A magát „kísérletezőnek” valló Weöres bátran merített a klasszikus, antik költők módszereiből, de a hétköznapok egyszerű szavaival is csodát művelt.
Íme, a szívből jövő felelet Weöres Sándor „Ijedtség” című költeményében megfogant kérésére:
„Hazám, ments meg engem! nem magamért kérem:
szavamat elviszem a sírba s ottreked.”
Van és lesz is, aki méltóképpen ápolja, s továbbadja emlékét a jövő nemzedék számára!