Az idei virágvasárnap Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére esett és az órákat is ekkor kellett eggyel előbbre állítani. Az 50 jelentkezőből a nyári időszámítás bevezetése miatt senki nem késte le a reggeli vonatot Szombathelyen, csak a vírus marasztalt otthon néhány embert
Szentgotthárdon első utunk ismét a Pável Ágoston Múzeumba vezetett. A hideg orfalui pálinka, Molnár Piroska intézményvezető forró teája és meleg köszöntő szavai után Pável Ágoston feljegyzéseiből idéztünk. Pável Judit sajnos nem tudott eljönni, ezért M. Kozár Mária néprajzkutató szemezgetett a vadfogással és erdőgazdálkodással kapcsolatos adatokból. A múzeumban ezzel kapcsolatban láttunk egy hármas, hurkos egérfogót, fűzfavesszőből és szalmából font zsombort és kosarat. A néprajzi tárlat mellett meg lehetett tekinteni az Isten Szolgája Brenner János vértanúhalált halt rábakethelyi káplán emlékkiállítását és az 1664-ben lezajlott szentgotthárdi csatáról készített interaktív számítógépes animációt is.
A múzeumból a szentgotthárdi Nagyboldogasszony-templomba mentünk passiós szentmisére, majd a közeli épülettel ismerkedtünk meg. A jelenleg színházként és kultúrházként működő épület eredetileg templom volt, a ciszterci szerzetesek Szent Gotthárd-temploma (1184–1779). Miután felépült az új, barokk templom, a régit a ciszterek magtárnak, majd az Állami Gazdaság 1982-ig raktárnak használta. A Magtártemplomot 1983-ban alakították át színházzá.
A kulturális élmények után útnak indultunk a máriaújfalui Hársas-tó felé. A sétának tervezett útból valódi túra lett: a nagy beszélgetésben ugyanis nem vettük észre, hogy a megszokottól eltérő útvonalon haladunk. Csak akkor ocsúdtunk fel, amikor a Brenner-kápolna útjelző táblájához értünk. Felkaptattunk a dombra és a kápolnába is bekukucskáltunk. Utunkat a „Mária-út” jelzéseit követve folytattuk az erdőn át. Így a valóságban is láttuk a talpunk alatt a lombot, amiről Pável Ágoston ezt írta: „Szép, száraz napok után összegereblyézik… kasos szekereken szállítják… Pajtába, födél alá helyezik. Alomnak rosszabb a szalmánál, de trágyának jobb.” Mi örültünk neki, hogy nem gereblyézték össze a lombot, mert a sáros, pocsolyás útról néha le tudtunk térni az avarral borított talajra. Hét kilométer gyaloglás után feltűnt előttünk a Hársas-tó víztükre, de még meg kellett kerülnünk a tavat, hiszen a „járt utat a járatlanért” el nem hagyó társaink ott vártak minket.
A szokásos szalonnázás utáni zenés irodalmi piknik keretében Tóth Kálmán egy szlovén népballadát olvasott fel Mátyás király haláláról, Pável Ágoston magyar fordításában. A történet szerint Mátyás a szlovéniai Celjében elcsavarja egy férjes asszony fejét, amiért is a féltékeny férj ledöfi őt. Az uralkodót Celje összes harangjai siratják, mire a félrelépő dobosnénak ebéd közben kiesik a kanál a kezéből. „Elönti urát a méreg. / Pusztítson el a rozsféreg! / S döfi kését felesége / hűtlen, becstelen szívébe.” A vérbosszú elkövetője ezután el akar menekülni, hogy ne jusson hóhérkézre, de bölcs szolgája útját állja: „Sehogy se fér kobakomba, / mért hagyjuk el otthonunkat / egy becstelen asszony miatt?”
A tragikomikus balladát vidám Vas megyei szlovén szerelmi dalok követték a Szombathelyi Nefelejcsek népdalkör előadásában. Pável Ágostonnak a nefelejcs volt a kedvenc virága, ezért vette fel ezt a nevet a szombathelyi Pável Ágoston Szlovén Kulturális Egyesület tagjaiból alakult énekkar. A Pável-túra idén is ezen egyesület, a Szombathelyi Szlovén Önkormányzat és a Vasi Múzeumbarát Egylet közös szervezése volt. Meglepetés is ért bennünket. A 2018. évi Pável Ágoston Emlékérem díjazottja, a rábatótfalui Lang Rezsőné tökmagos kelt rétest sütött nekünk. Ép testben ép lélekkel bandukoltunk vissza a szentgotthárdi vasútállomásra. A jövő évi virágvasárnapon ismét útra kelünk!
Tudja már ezt 1565 hírlevelünkre feliratkozott ember. Ha érdekelnek a programjaink, táboraink vagy csak bepillantanál egyletünk mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.